Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 179 zavar, az ország minden részéből ostromolták a tanügyi szerveket könyvekért — eredménytelenül, még a mintaiskoláknak sem tudtak tankönyveket biztosítani, amelyekbe pedig már százával összesereglettek a tanítók, hogy az új oktatási módszer lényegével megismerkedhessenek.

84 A zűrzavarból és a tehetetlenségből való kilépés lehetőségét csak a népiskolai felügyelők 1778. május 1 —13 között megtartott budai értekezlete hozta meg. Ez az értekezlet (amelynek elnöki tisztét báró Patachich Ádám kalocsai érsek, a budai egyetem elnöke töltötte be) meghatározta, hogy a négyféle népiskolában milyen rendes és rendkívüli tárgyakat kell oktatni, ezek tananyaga hogyan épüljön fel, abban is döntött azonban, hogy melyik tankönyv megíratásáról (illetve a megfelelő nyelvre való lefordíttatásáról) melyik inspektornak kell gondoskodnia. Az értekezleten elhatározott és elfogadott tankönyv íratói-fordíttatói munkamegosztását az 1. táblázatban mutatom be. Ennek adataiból nyilvánvaló, hogy az itt szereplő és a falusi, mezővárosi, illetve városi népiskolákban valamint mintaiskolákban nélkülözhetetlennek ítélt tankönyvek elkészíttetése rendkívüli feladatokat rótt a népiskolai inspektorokra (akiknek — mint tanulmányom előző részeiben bemutattam — hatalmas kerületük, életkoruk és a pénzügyi gyakorlat kicsinyessége miatt amúgy is sziszifuszi munkát kellett végezniük). Különösen súlyos helyzetbe hozta a budai értekezlet döntése Luby Károlyt, akinek 18 román nyelvű, 18 rutén és 13 magyar, összesen tehát 49 tankönyv elkészítéséről kellett gondoskodnia, holott két hatalmas tankerület népiskolaszervezési gondjai is nyomták a vállát. Hasonlóan sok feladat jutott Mandich Antalnak, a zágrábi tankerület inspektorának (neki 18—18, összesen tehát 36 szerb és horvát tankönyvre kellett szerzőt, illetve fordítót találnia), de nem volt kevés az a teher sem, amit Mitterpacher Dánielre, a pécsi tankerület éppen hogy kinevezett népiskolai felügyelőjére raktak (18 olasz nyelvű tankönyv ,,gondozása", holott kerületében egyetlen ilyen nyelvű népiskola sem létezett). Ugyancsak nagy volt a terhe Demeter Ferenc kanonoknak (ő a budai értekezlet előtt néhány hónappal még gróf Berchtold Ferenc megyéspüspök titkára volt, és népiskolaszervezői tapasztalat nélkül is vállalkozni mert 14 szlovák, illetve egy német nyelvű tankönyv elkészítésére). Ugyanakkor rendkívül kevés feladat jutott Hiemer Józsefnek, illetve az ő halála után Erdélyi Józsefnek, akiknek mindössze két német, Ladomerszky Istvánnak egy magyar és egy német, Pál Gáspárnak pedig három német és két szlovák tankönyv elkészítéséről kellett gondoskodnia.

85 Miért nem maga a központi kormányzat szervezte meg e nem könnyű feladat végrehajtását? Hiszen könnyebb lett volna a táblázatban 1 — 5, valamint 8—13-as sorszám alatt feltüntetett tankönyveket a legjobb (általa kiválasztott) szakemberekkel megíratni és a szintén általa megkeresett (az adott nyelvet és az oktatási anyagot egyaránt kiválóan ismerő) tanárokkal, szakemberekkel lefordíttatni. A kutató legfeljebb találgathat, pontos és kellően dokumentált választ erre a kérdésre nem adhat, de legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a feladat újszerűsége, szokatlansága és a feudális dikaszteriális gyakorlathoz hozzászokott gárda tapasztalatlansága játszhatott ebben döntő szerepet. A munka ily módon történő megszervezésének azonban nagyon súlyos következményei lettek: Luby Károly (aki becsülettel hozzálátott a magyar 84 Az ezzel kapcsolatos beadványokat lásd: OL, A—39: 4846, 5709, 6520/1777. és 307/1778. számon. «OL, A-39: 3993/1778.