Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

172 Hajdú Lajos ,,helyiségei szűköcskék", „az egész épület szerkezete rendkívül gyenge", „kevés a fény", „kényelmeilen a megközelítése" stb., ilyenkor a Helytartótanács és a város huzakodása folytatódott tovább.

68 Az iskolaépítés feladataiból azonban egyes vidékek vagy települések lakossága is igyekezett kivenni a részét: Rimaszombatban például egy paedagogiumot, azaz tanítóképzéssel vagy átképzéssel is foglalkozó háromosztályos iskolát akartak a helyiek létrehozni és gróf Berchtold Ferenc besztercebányai főigazgató egyik jelentése szerint össze is gyűlt magánosok adományaiból 556 Ft, Hont vármegyétől 2 ezer Ft, Rimaszombat mezővárosától szintén 2 ezer Ft, Nógrádtól 1 ezer Ft adomány, egyedül Gömör megye nem ajánlott meg semmit. E tőke kamata azonban mindössze 277 Ft 48 krajcár, a tanárok fizetéséhez viszont legalább ezer forintra lenne szükség és ebből hiányzik még 722 Ft 12 krajcár. Ezt az összeget kéri a főigazgató a tanulmányi alaptól. Azt hinné a kutató, hogy a bizottság elutasította a kérés teljesítését, de nem egészen ez történt. A Commissio szerint nemcsak a hasznosság követeli meg e paedagogium létrehozását, hanem a katolikus vallás terjesztésének és az e tájon tömegesen élő „eretnekek" megtérítésének szükségessége a fő motívum — ezért indítványozza az uralkodónak: a Lelkész-pénztárból biztosítsa a hiányzó öszszeget, mert azelőtt szokásban volt, hogy az iskolamesterek ebből az alapból is kaphattak munkájukhoz támogatást.

69 A katolicizmus érdekeinek előtérbe helyezése más esetekben is felismerhető a Commissio munkájában: 1782 tavaszán jelentette például a besztercebányai tankerület főigazgatója, hogy a körmöci paedagogiumban „az oktatást végző franciskánus professzorok hibái miatt teljesen hiányzik az iskolai fegyelem" és remény sincs arra, hogy felkészültebb tanárokat sikerül szerezni, vagy az ifjúságot jobb belátásra lehet bírni, ezért gróf Berchtold engedélyt kér a líceum felosztására. A bizottság döntése: elnöki levélben kell a püspököt felszólítani, hogy ne hamarkodja el a dolgot, nem szabad ugyanis növelni a nem katolikus iskolák arányát márpedig ez történik, ha katolikus oktatási intézményeket megszüntetünk.

70 Említésre méltó, hogy más esetekben is felmerült iskola (nem is paedagogium, hanem gimnázium) megszüntetésének kérdése: Vörös Antal (a budai tankerület főigazgatója) két jelentésében is foglalkozik az 1783. április 22-i komáromi földrengésnek az oktatásra gyakorolt hatásával. Informálta a Commissio-t, hogy a rengés súlyos károkat okozott a gimnázium épületében és a mindennapos veszély miatt a diákok — főleg a nemesek — elmaradnak az órákról. Ezért intézkedett: ha valaki más gimnáziumba akarna átmenni, adják ki neki a tanúsítvány levelet (addigi tanulmányi eredményeiről), de ha a városiak úgy ítélik meg, hogy a tanulók és a diákok félelme miatt „a tanuláshoz szükséges készség visszaállítását többé nem lehet remélni" — a gimnázium szűnjön meg. A bizottság a javaslattal nem értett egyet, úgy ítélte meg, hogy a nyugalom itt hamarosan helyre fog állani, és azt tanácsolta a főigazgatónak: inkább az iskolaépületek helyreállítására buzdítsa a fiatalokat.

71 A három észak-magyarországi tankerületben egyébként az oktatási igazgatás vezetőinek jelentéseiben gyakori a protestánsokkal szembeni ,,panasz", mint a besztercebányai tankerület inspektorának egy 1782-i jelentésében is: ™Prot. 1782: 497. 69 Prot. 1781: 174-175 70 Prot. 1782: 275-276 71 Prot. 1783: 345.