Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

170 Hajdú Lajos Az ország más részeiben egyéb akadályokat kellett leküzdeni: Sárospatakon például a gimnázium megnyitását az késleltette, hogy az egri püspök nem volt hajlandó beleegyezni abba, hogy az iskola az erre legalkalmasabb (de egyházi tulajdonban levő) telken épüljön meg. Ugyanakkor viszont a kassai tankerületi főigazgató meglevő gimnáziumok megszüntetésére is javaslatot tett: nem tartotta például szükségesnek a késmárki gimnázium meghagyását, mert Lőcse is, Podolin is közel van, és a tanulni vágyó fiatalok látogathatják ezeket az oktatási intézményeket is.

63 Külön is említést érdemel a lőcsei iskola megépítésének kálváriája: a kassai tankerület főigazgatója 1781-ben kérte, hogy mielőbb kapják meg az iskola építésére előirányzott 3638 Ft összeget, mert a munkát el kellene már kezdeni. A Tanulmányi Bizottság intézkedett is, hogy az alap pénztára ezt az összeget fizesse ki, egyúttal azonban külön leiratban „tanácsolták" az öreg Péchynek, hogy a munkát a leggondosabban ellenőriztesse, nehogy az őfelsége által előirányzott Összeget túllépjék.

64 Két év múlva azonban az új főigazgató, az ifjabb Péchy Gábor kénytelen volt jelenteni, hogy Schönauer atya (a lőcsei iskolák igazgatója) az iskolaépítésre szánt pénzből 3038 Ft-ot magához vett, és ismeretlen helyre távozott. Az ügyben jelentést tett a minoriták tartományi rendfőnöke is, eszerint: keresteti Schonauert, megtudta már, hogy Pestről Bajára indult sógorához, Bács megye akkori főjegyzőjéhez. Személyleírást azonban a rendfőnök Schönauerről nem adott, mert bízott abban, hogy hamarosan sikerül valahol fellelniük. A Tanulmányi Bizottság döntése: utasítani kell a rendfőnököt, hogy a rendelkezés kézhezvételétől számított 8 napon belül jelentse: kézrekerítették-e a sikkasztót, vagy nem; ha igen — további intézkedésig őrizzék; ha kézrekerítése nem sikerült — adja meg a személyleírást. Ezzel egyidejűleg ultimátumot kapott Bács megye is: kérdezze meg főjegyzőjét, hogy Schönauer mennyi ideig tartózkodott Baján, onnan hova ment és el volt-e megfelelően látva pénzzel, illetve egyéb értékekkel. Két hónap múlva mind a tankerületi főigazgató, mind pedig a minoriták rendfőnöke jelentette, hogy Schönauer atya kézrekerült és azt vallotta, hogy az elhunyt (az öreg) Péchy Gábor főigazgató utasította őt: a javításra kapott pénzen teljesen új iskolát építtessen; ő maga viszont az alap pénzéből egy krajcárt sem költött magára, sőt saját 600 Ft-ját is az építkezésre áldozta. A Tanulmányi Bizottság ebben kissé kételkedett, és úgy ítélte meg, hogy a szökéssel magát gyanúba keverő Schönauer ügyében csak a mesteremberekkel való szembesítés után deríthető ki a teljes igazság. Ezért elrendelte: Schönauert vigyék Lőcsére, ott tartsák házi őrizetben, írjanak össze minden kiadást, becsüljék meg az iskolaépület értékét, és ha Schönauer vallomása megfelel a valóságnak — gondoskodni kell az építkezés befejezésének költségeiről.

65 Az ügy további fejleményeit nem kutattam. Elképzelhető, hogy az eredetileg javításra szánt összeget akkoriban „beruházásra" használták fel olyan okoskodással, hogy a befejezett tények elé állítás után a kormányzatnak nem marad más választása, mint az, hogy újabb pénzek biztosításával igyekszik menteni a veszett fejsze nyelét? Lehetséges. De az is lehetséges, hogy a 80 63 Péchy Gábornak a sárospataki gimnáziumra vonatkozó márc. 7-i jelentését a Tanulmányi Bizottság már márc. 23-án megtárgyalta; a késmárki gimnáziummal kapcsolatos, szintén márc. 7-i dátummal beküldött javaslatát azonban csak dec. 28-án — háromnegyed év késéssel — vette elő. Prot. 1781: 202. és 1006. 64 Prof. 1781: 374. 65 Prot. 1783: 159-160, 236. és 386-387.