Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

16 Trácaányi Zsolt kedést követeli (a kincstár kára nélkül — teszi hozzá, vajmi kevéssé elhihetően), egyben a sóskutak szabad használatát; arra az esetre, ha a szabad sókereskedelmet nem engedélyezné az uralkodó, azt a mázsánkénti 15 garast követeli a sóeladás hasznából, amelyet (utoljára) III. Károly 1712. évi resolutioja ígért meg (II. rész 5.). Parciális szász követelést iktat az utasításba a II. rész 26. pontja: Besztercevidéken ne csak azok a falvak használhassák a sós kutakat, amelyek területén ezek vannak, hanem a többi helységek, maga a város is (kiváltságaik és a régi szokás szerint). Visszakövetelik az egyházi személyeknek, székely lófőknek és gyalogoknak a nemrég tőlük törvényellenesen megvont nemesi sót. Szóvá teszik a rendek a sótisztek és -obequitatorok kihágásait is, megzabolázásukat várva el, s azt, hogy a sótisztek (és általában a kincstári tisztek) tartsák magukat az ország törvényeihez (ahogy ezt a magyarországi 1715 : XIII. te. követeli). Egyben azt várnák, hogy a sóügyi kihágásokat elkövetett jobbágyokra testi s ne pénzbüntetést szabjanak (I. rész 2.). A harmincadügyi követelések három, különböző súlyú általánosból és egy parciálisból állnak. A rendek sürgetik a magyarországi határon vett kétszeres harmincad megszüntetését (II. rész 17.) és azt is, hogy a hazatérő szökött erdélyi jobbágyoktól ne vegyenek javaik után harmincadot (II. rész 18.). Felveszik az instructióba a brassai tisztség sérelmét: a fejedelmi korban évente kb. 40 nagyobb hordó havasalföldi bort harmincadmentesen hozhatott be, az Udvari Kamara ezt 11-re csökkentette. Az országgyűlés nemesi résztvevői, magukévá téve a brassói tisztségnek a régi állapotok helyreállítására vonatkozó igényét, sietnek hozzátenni a magukét: nemesek is hozhassanak be vámmentesen bort (saját szükségükre) (II. rész 25.).Eleve irreális volt az az igény, hogy az ország részesedjék a vámjövedelmekből (II. rész 32.). A tizedügyet két általánosabb és egy helyi követelés képviselte az összeállításban: az országgyűlési regalisták, továbbá a törvényhatósági fő- és vicetisztek kapjanak kedvezményt az általuk bérelt tizedek bérösszegéből (II. rész 29.), a szász natio nyerje el zálogba a királyföldi tizedeket, elfogadható zálogösszeg fejében (II. rész 6.),

29 s végül: a Közép-Szolnok és Kraszna megyei tizedeket ne természetben szedjék be, hanem állandó bérösszeg fejében adják bérbe az ottani birtokosoknak (uo.). A bíráskodási követelések lényegében a nóta esetében való eljárásra koncentrálódtak, részben az 1738-i letartóztatások, részben az 1735-i kivégzések reakciójakónt (1735-ben katonai szervek végeztek ki hamis pénzverőket; a hamis pénzverést az erdélyi büntetőjog valóban a nóta esetei közé sorolta). A rendek azt várták el, hogy felségsértési és más hűtlenségi perekben az ország törvényei szerint járjanak el, nemeseket gyanúra vagy egyszerű feljelentésre ne tartóztassanak le az ítélet előtt. Más súlyos bűnök (sodornia, mágia, blaszfémia stb.) esetében, amelyekben nincs szó a közveszélyességről, szintén a törvény szerint járjanak el, s csak a menekülőt vagy a tettenértet tartóztassák le (I. rész 13.). A nótának nem felségsértést képező eseteinél pedig enyhíteni kívánták a büntetést (az a fennálló törvények szerint halál volt), az országgyűléssel kívánván meghatározni ennek fokát (II. rész 7.). A felküldendő követek végül általános megbízatást kaptak arra, hogy sürgessék a korábban felterjesztett és még nem ellátott katonai és kincstári vonatkozású sérelmek orvoslását (II. rész 33.), ül. felhatalmazást arra, hogy az Erdélyi Udvari Kancelláriával érintkezzenek — ha azt hasznosnak látják 29 A szász tizedeket a Habsburg-korszak első fél évszázadában (egy vagy több évre kötött szerződéseikkel) a szász natio bérli.