Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

160 Hajdú Lajos vagy elismerésre; másutt megjegyzi, hogy a szülők inkább magániskolába járatják gyerekeiket; olykor azonban egyéb ellentétek is- vannak az iskola és a szülők között), mindenütt javasolja a megfelelőnek ítélt „gyógymódot" is. Ezek persze a korszak szokásos gyógymódjai: királyi rendelkezéseket kellene kiadni, a magisztrátusokat rá kellene szorítani valamilyen feladat végrehajtására stb. De azt, hogy a négyéves távollétből visszatért főigazgató szó nélkül terjesztette fel a tabellákat egy jóindulatú dikaszteriális szervnek, az egyetértés jeleként kellett volna értékelnie. A kutatónak nem állnak rendelkezésére sejtéseit igazoló dokumentumok, de abból, hogy a bizottsági állásfoglalások hangneme egészen más Niezkynél, mint Balassánál, az a benyomása, hogy bizonyos rokon- és ellenszenvek lecsapódtak olykor a dikaszteriális munkában, így a Tanulmányi Bizottságban is.

40 Ez a gyakorlat más alkalommal is érvényesült: az ifjabb Péchy Gábor (meghalt apjának utódja a kassai tankerület főigazgatói tisztségében) történetesen megjegyzés nélkül terjesztette fel 1783. július 28-i dátummal népiskolai felügyelője jelentését az 1783. I. félévi tapasztalatokról. A bizottság állásfoglalása: „minthogy a főigazgató a megjegyzésekhez nem fűzte hozzá saját véleményét — a jelentést vissza kell küldeni neki".

41 3. Az oktatás- igazgatási szervezet működése a Tanulmányi Bizottság jegyzőkönyveinek tükrében A Commissio Studiorum-nak igen sok munkát adott kezdettől fogva az oktatás- igazgatási szervezet eredményes működéséhez szükséges feltételek megteremtése, annak biztosítása, hogy a tanulmányi kódexben megjelölt célok minél előbb megvalósuljanak. Először is azért, mert a rendektől (megyéktől) független oktatási-igazgatási szervezetnek rendkívül nagyok voltak a regionális keretei: 8 magyar és egy horvát tankerület kialakítása 1776-ban azt jelentette, hogy némelyik districtus-hoz 7—8 megye, 5—6 szabad királyi város és gyakran 800 ezer vagy 1 millió lakos tartozott, ahol a kis létszámú tanügyi igazgatásnak vagy a meglevő iskolák ,,új lábra állítása", vagy az újak létrehozása okozott sokszor megoldhatatlan problémákat. De nemcsak a kerületek kialakításánál követett el a kormányzat hibákat, a feladatok megszabásánál és az ehhez szükséges feltételek mellőzésénél is. A tankerületi főigazgatóknak ugyanis — instrukciójuk harmadik pontja szerint — kétévenként (kezdetben még gyakrabban) kötelességük volt a kerületükben levő akadémiát, ezen felül az összes nagy- és kisgimnáziumot ellenőrizniük, ennek során a hibákat felderíteni és ezek megszüntetésére a szükséges intézkedéseket megtenni. Nekik azonban egyéb teendőik is voltak: gróf Berchtold Ferenc történetesen a frissiben létrehozott besztercebányai egyházmegye püspöke; az öreg Péchy Gábor (a kassai tankerület első főigazgatója) a hétszemélyes tábla bírája; a győri és pécsi tankerület főigazgatója (gróf Niczky Kristóf) a kancellária tanácsosa, főispán, 1778 nyarától 1782 tavaszáig a Bánát visszacsatolását irányító királyi bizottság vezetője volt, aki működése alatt soha nem tudta egyszer sem végrehajtani az előírt ellenőrzéseket, bár nagyjából ugyanezt el lehet mondani a többi főigazgatóról is. 40 A támogatott népiskolákról szóló érdekes jelentést lásd: OL, C —69: 1782/No. 1, Scholae Nationales, Distrietus Jauriensis, pos. 12. 41 Prot. 1783: 449.