Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

14 . Trócaányi Zsolt gyűlés funkciója legyen (II. rész 3.), az uralkodó a tisztségekre való kinevezéseknél legyen tekintettel a jelölésekre (III. rész 1.), a tisztségek rangrendje megállapítandó (II. rész 30.), a tisztségekre haza fiait nevezzenek ki (I. rész 1., III. rész 1.). Több, ill. többtípusú hatóságot illetett az instructiónak az a pontja (II. rész 27.), amely a Gubernium illetményeinek emelését, a királyi tábla tagjai és a törvényhatósági fő- és vicetisztek fizetésének pedig a megfelelő magyarországi tisztségviselőkével azonos mértékben való megszabását várta volna el. Ezt az igényt csak a királyi táblával kapcsolatban a II. rész 28. pontja is tartalmazza. Az egyes kormány hatóságok közül a Gvhemiummal kapcsolatos legfontosabb követelés az volt, hogy a gubernatori tisztség üresedésben léte alatt a Gubernium elnökletét haza fiai lássák el; se a főhadiparancsnok, se más extraneus ne viseljen ott ideiglenes elnökséget (I. rész 12.). E pont a Wallis főhadiparancsnok 1732/34-i elnökletére való reagálás, közjogi biztosíték keresése a hasonló esetek kizárására. Az instructio szerkesztésének pongyola voltát mutatja az, hogy két helyen is tartalmazza azt a sok évtizedes követelést: helyezzék át a hatóságot Kolozsvárra (II. rész 2. és 28. pont). A Guberniumnak „Excelsum" címet igényelnek a rendek, arra is tekintettel, hogy annak több tagja (mint titkos tanácsos) „Excellentissimus" címet visel. Vissza kívánják állítani a Bethlen Miklós elítéltetése, ill. halála óta betöltetlen főkancellári tisztséget (II. rész 3.). A Gubernium alá tartozó két országos főhatóság közül az országos főbiztosság (Supremus Commissariatus Provinciális) korábbi hatásköre (orális és equiüs portiók utalványozása, menetlevelek és úti schaedák kiadása) visszaállítandó (jelenleg ti. e teendőket az erdélyi főhadbiztosság gyakorolja, az küld ki végrehajtásokat is); a hadbiztosság ne hozzon döntéseket az országos főbiztosság nélkül (I. rész 6.). Az országos főbiztosság 1738-ban (büntetésképpen) letiltott illetményeit a rendek (1740-i feliratukra való hivatkozással) vissza kívánják adni (II. rész 28.). Az országos főszámvevőség (Exactoratus Provinciális), amelynek tervezete már 1738-ban elkészült, mielőbb megszervezendő (II. rész 16.). Nagy súlyú az a követelés, amely a kincstári ügyek országos intézését kívánja a Diploma Leopoldinum szerinti hatóság, a Thesaurariatus kezébe adni (I. rész l.};®> kincstartói tisztség formailag 1706 óta üres (Káinoki Sámuel erdélyi udvari alkancellár megkapta ezt a rangot, de a Rákóczi-szabadságharc miatt le sem utazhatott Erdélybe, Bécsben halt meg 1706-ban), a kincstári igazgatás tényleges irányítása pedig 1699-től az erdélyi Cameratica Commissio és változó nevű jogutódai kezében volt. Szintén igen jelentős (s ráadásul sokkal differenciáltabb is) az, amit az instructio az Erdélyi Udvari Kancelláriáról mond. A Kancellária nagyvonalú reformját követeli: az minél gyorsabban intézze az ügyeket, a rendek sérelmeit és felterjesztéseit egészükben (ne csak egyes pontjaiban) terjesszék a Ministerialkonferenz elé, törvényben szabályozott ügyekben ne menjenek bele rnixta commissiókba, rendeleteik kiadásánál instructiójuk szerint járjanak el, ezeket a „salvo jure alieno" záradékkal lássák el, az uralkodótól nekik leküldött kérvények ügyét szorgalmazzák, mielőtt döntés születik. A Kancellária tisztségeinek betöltőit is a rendek válasszák. Udvari kancelláriai ágens, ügyvéd csak haza fia lehessen; ezek azután csak az esetben juthassanak kancelláriai tisztségekbe, ha erdélyi birtokos nemesek s egyébként is érdemes személyek. A hatóság által kiadott okiratok taxáit az országgyűlés kell hogy megállapítsa. Illetményeit, akárcsak a Magyar Udvari Kancellária, a kincstártól kapja; míg provinciális (tehát Erdély adójából származó) illetményt kap, az üresedésben levő állások után ne vegye föl ezt. (II. rész 3., III. rész 2—4.). Kevésbé volt jelentős az,