Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - KRÓNIKA - Müller Veronika: Nagy Lajos (1926–1984) / 139

Krónika 139 statisztikai elemzésén dolgozott. A munka, amelyet ő maga már életműve betetőzésének szánt, lényegében elkészült, de sajtó alá rendezése már nem adatott meg neki. Levéltári témájú publikációi között folyóiratokban megjelent elméleti és módszertani cikkek, tanulmányok éppúgy megtalálhatók, mint a levéltári segédletek. Egyebek közt társszerzője volt a kéziratos térképek katalogizálási szabályzatának, szerkesztője a Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban című sorozat öt kötetének. A Ráday Pál iratai című forráspublikáció mindkét kötetében társszerkesztőként működött közre. Sorolhatnók még tovább az általa összeállított repertóriumokat és még sok minden mást. Munkás, olykor küzdelmes, gazdag életpálya az övé. Eredményeinek társadalmi elismerése 1956-ban a Szocialista Kultúráért, 1974-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben is megnyilvánult. Maksay Ferencnek a magyar nép iránti elkötelezettsége és felelősségtudata, hivatásszeretete, mélyen humánus és becsületes életvitele példaképül állhat minden pályatárs előtt. Nem ítélkezett senki fölött, hanem a hibát bírálta, ha ilyet látott, mértéktartóan, tapintatosan, de makacsul. Akik a mesterséget mellette tanulták ki, biztos, hogy olyan útravalót kaptak tőle, amely egy egész életpályán elkísér. Pályakezdő, ifjú munkatársait úgy vezette be a szakma rejtelmeibe, hogy azokat közben nem nyomasztotta a tanítómester óriási tudásbeli fölénye. Alaptermészete szerint inkább tartózkodó volt, környezetéhez való viszonyát mégis az jellemezte, hogy akár társadalmi megbízásból, akár egyszerűen mint felebarát, mindig a segítés út ját-módját kereste. Ilyen emberként él tovább a pályatársak emlékezetében. Buzási János NAGY LAJOS (1926—1984) 1984. december 8-án elhunyt dr. Nagy Lajos, az Új Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályának tudományos főmunkatársa, történész, levéltáros, muzeológus. Nagy Lajos 1926. október 6-án született Dunapentelén. A budapesti református gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végezte magyar—történelem szakon, ahol 1948-ban szerzett diplomát, s még az évben doktorált. 1949-től 1961-ig levéltárosként dolgozott a Hadtörténelmi Levéltárban, a Székesfehérvári Állami Levéltárban, a Budapesti 2. sz. Állami Levéltárban és a Fővárosi Levéltárban. 1961-től a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt, 1973 és 1978 között a Várostörténeti Osztály vezetője, 1979-től haláláig ismét levéltárosként tevékenykedett. Rendkívül művelt, nagy tudású, széles látókörű és érdeklődésű ember volt. Ezek a tulajdonságok és adottságok jellemezték alkotói munkásságát is. Történetírói tevékenysége során többek között Budapest történetével foglalkozott, melynek összefoglalása a Budapest Története 1975-ben megjelent harmadik kötete. Ezért a munkájáért nívódíjat kapott. További kutatási és feldolgozási területei Fejér megye ós Székesfehérvár története, Wathay Ferenc XVII. század eleji költő munkássága; kézművesipar-történet (az országos céhkataszter munkálatai során), valamint történeti statisztikai feldolgozások (elsősorban „Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában" I. kötetében). 1984-ben jelent meg Bácskai Vera—Nagy Lajos közös műveként a „Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1928-ban" c. nagy monográfiája. Halálakor már nyomdában volt szintén közös kiadványként;,,Széchenyi István pesti tervei" c. Ievélgyűjtemónye. 18 éves levéltári gyakorlatát, hatalmas anyagismeretét levéltári leltárak, fondjegyzókek és levéltárelméleti munkák igazolják. Kiemelkedőek közülük a Levéltári alapleltárak sorozatban 1959-ben megjelent Pest sz. kir. város Levéltára, valamint az egyházi levéltárak anyagáról készült fondjegyzókek. Az 1960-as évek elején részt vett a tanácsi levéltárak számára alapvető fontosságú fond jegyzék-szerkesztési utasítás kidolgozásában ós szerkesztésében. Ennek az utasításnak a felülvizsgálatát kezdte meg 1983-ban. Már csak arra volt ideje, hogy kidolgozza a módosítási javaslat alapkoncepcióját. Míízeumi évei alatt kiállításrendezői tevékenységével aratott szép sikereket. Sokan szerették és sok barátja volt Pesten, Fehérváron, Szegeden és szinte mindenütt. Barátai, tanítványai, tisztelői, munkatársai, emlékét megőrizzük. Müller Veronika