Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - KRÓNIKA - Kállay István: Degré Alajos (1909–1984) / 137 - Buzási János: Maksay Ferenc (1916–1984) / 137–139. o.
KRÓNIKA DEGRÉ ALAJOS (1909—1984) Ismét eltávozott közülünk az előttünk járó nagy generáció egyik prominens képviselője. Degré Alajos 1909-ben Zalaegerszegen született. Apai nagyapja Degré Alajos író, a 48-as forradalom egyik vezetője. Anyai nagyapja Lecner Lajos mérnök, Budapest városrendezésének és Szeged árvíz utáni újjáépítésének tervezője. Iskoláit Budapesten végezte, 1931-ben avatták jogtudományi doktorrá. Már egyetemi hallgatóként jogtörténésznek készült, ezért 4 éven át hallgatta Szentpótery Imrénél ós Hajnal Istvánnál a történelem segédtudományait. Másodéves hallgató korától tagja volt Illés József jogtörténeti szemináriumának. Tőle kapott indíttatást a Quadripartitum tanulmányozására, amely az első publikált dolgozata jett. Eckhart Ferenc mellett is dolgozott, tőle tanulta a történelmi kutatás problematikáj át. 1931-ben igazságügyi szolgálatba lépett. 1946-ban miniszteri tanácsos, 1949-ben Pécsett ítélőtáblai bíró, ahol személyi állapotot érintő (házassági, apasági, gondnoksági) pereket tárgyal. Alkalmazása 1950 végén az ítélőtábla (ekkor már felsőbíróság) megszüntetésével szűnt meg. 1949-ben még táblabírókónt kapott megbízást a Pécsi Tudományegyetemen a magyar jogtörténet előadására. Ezt bírói állása megszűntével előbb egyetemi tanársegédi, majd adjunktusi rangban látta el. 1953-tól kezdve egyetemes állam- és jogtörténetet is előadott, A történelem vihara kizökkentette pályájából, pótolhatatlan kárt okozva ezzel a magyar jogtörténetnek. Kenyerét levéltári területen találta meg előbb Szolnokon, majd Zalaegerszegen. A Zala megyei Levéltárnak 1960 — 1974 között volt az igazgatója. 1977 Őszén saját kérésére nyugdíjazták, de kutató tevékenysége azután sem szakadt meg. Munkáinak száma felmórhetetlen, de talán ennél is többet nyújtott egész kutatógenerációk felnevelésével és támogatásával. Nem volt olyan kutató, levéltáros, aki hiába fordult volna hozzá. Szóbeli és írásbeli véleményével olyan irányt mutatott a tudomány művelőinek, amely nélkül fejlődésük nem lett volna elképzelhető. És mindezt önzetlenül, hiszen elismerést nem sokat kapott. A levéltári területhez a fent említett pályafutáson kívül sok publikáció (köztük több a Levéltári közlemények a Levéltári Szemle hasábjain) kötötte, amely emlékét a késő utódok számára is megőrzi. Történelmi elégtételt is a tágabb értelemben vett levéltári szakmától kapott: élete utolsó évében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Segédtudományai Tanszékén — ahol a levéltáros utánpótlást képezte — nyerte el a rég megérdemelt egyetemi tanári címet. Kállay István MAKSAY FERENC (1916—1984) A magyar levéltárügy és a magyar történelemtudomány fájdalmas veszteséggel zárta az 1984-es esztendőt: hosszantartó, súlyos betegség után, december 11-én elhunyt Maksay Ferenc, a Magyar Országos Levéltár tudományos főmunkatársa, a történettudományok doktora.