Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Simonffy Emil: A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. (Szerk.: Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor). Budapest, 1984 / 132–135. o.

Irodalom 136 sabb helyzetben voltak, a történeti jogok elismerése esetén a magyarországi szlávokra, elsősorban szlovákokra történő igényüket kellett feladni, a történeti jogok feladása esetén a cseh korona országainak egységét veszélyeztették. Ezt az ellentmondást végső soron nem is sikerült a Habsburg-birodalmon belül feloldani. CSORBA LÁSZLÓ „Újabb adatok a kiegyezés előkészítésének történetéhez" című tanulmányában új adatokat kőzöl, amelyek azt mutatják, hogy milyen közvetítő utakat kellett igénybe venni, amíg végül az udvar a magyar liberálisok vezetőivel, a kiegyezés tényleges létrehozóival hajlandó volt tárgyalni. Ez a közvetítő munka hálátlan feladatnak bizonyult. A kötet záró tanulmányában JESZENSZKY GÉZA „A »magyar kérdésit a brit politikában (1848 — 1914)" című munkája hosszú időszakot ölel át és lényeges mondanivalója, hogy a Habsburg-birodalom az angol politika szemében egységet képezett, azon belül a magyar kérdés csak átmenetileg játszott szerepet, így tulajdonképpen a magyar törekvések nem találtak támogatásra Londonban, de London nem is kereste azt a lehetőséget, hogy a Habsburg-birodalom egy válság után hogyan tudná megőrizni azt a szerepet, amit az európai egyensúlyban játszott. A Monarchia összeomlása az angol vezetést valójában készületlenül érte. Az előzőekben jóformán csak címfelsorolásra szorítkozhattunk, egy ismertetés keretében nem térhettünk ki egyik vagy másik tanulmány részletesebb elemzésére sem. Ez értelmetlen helyzetbe hozta volna azokat a szerzőket, akikkel helyhiány miatt nem tudtunk volna foglalkozni. A látszólag széles skála azonban mégis egy áttekinhető összképet ad, kiegészítve a polgári átalakulásról eddig rajzolt képünket és meghatározva a további kutatások feladatait. Világosan kitűnik a tanulmányokból, hogy a rendi Magyarország utolsó időszakában a tényleges társadalmi tagozódás és a jogi formulák mennyire nem fedték egymást, milyen ellentmondásos volt a politikai vezető csoportok gondolkodása, mennyire kevés ismerettel rendelkezett a magyar vezetés a külföldről, a szomszéd népekről, és ugyanezek Magyarországról. Felhívják a figyelmet arra is, hogy a politikatörténet kérdései sem lezártak, itt is vannak további teendők, de különösen fontos a társadalomtörténeti mélyebb elemzés és ezen belül a hatalmat kézben tartó vagy a hatalomra törekvő csoportok új forrásfeltáráson alapuló bemutatása, amelyre e kötetben igen szép példákat láttunk. E kötettel a tanítványok egy csoportja tisztelgett Szabad György akadémikus munkássága előtt. Reméljük, hogy e kötet is további ösztönzés lesz, hogy ez a munkásság tovább mélyüljön és a tanítványi gárda is újabb kutatókkal egészüljön ki. Simonffy Emil