Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Simonffy Emil: A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. (Szerk.: Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor). Budapest, 1984 / 132–135. o.

Irodalom 133 foglal el történetírásunkban. Munkássága a parasztság jobbágyfelszabadítás utáni történetének kutatásával kezdődött, majd ezt követően a tata-gesztesi Eszterházy-uradalomnak a robotrendszerről tőkés gazdálkodásra történő áttérését dolgozta fel monográfiájában. Mai napig is ez egyik legjelentősebb és példamutató uradalomtörténetünk, amely a korszak problémáit egy konkrét társadalmi-gazdasági szervezet valóságában mutatta be. Már itt megmutatkozott Szabad György felfogása, hogy a polgári átalakulás folyamatát nem egy rövid, pillanatnyi időponthoz, hanem egy hosszabb időszakaszhoz kell kötni és ez a további munkásságában is megmutatkozott és kiteljesedett, amikor kutatásai a politikai és társadalmi kérdések vizsgálatára is kiterjedve a magyarság történetének egészét vizsgálta és e sorsdöntő évtizedekről írt munkák a történettudomány alapvető publikációi közé tartoznak. A forradalom előtti ós utáni időszaknak ez az egységben látása igen termékenyítőleg hatott mind a történettudomány fejlődésére általában, mind hosszú egyetemi oktatói tevékenysége révén tanítványai körére, akiket témaválasztásukban és feldolgozásukban a történeti tények reális feltárására ösztönzött. Mindez érthetővé teszi, hogy a tanulmánykötet igen széles időbeli határok között vizsgálja a magyarországi polgári átalakulás kérdéseit — az előzményekben egészen a XVI. századig visszanyúlik — és kiterjeszti a vizsgálatot az első világháborúig. A négy csoportba összevont 20 tanulmány a magyar polgári átalakulási folyamatnak egy-egy részletkérdését veszi alapos és körültekintő vizsgálat alá. „A változó társadalom" ciklusban J. ÚJVÁRY ZSUZSA „Kassa polgárságának etnikai-politikai változásai a XVI. század közepétől a XVII. század első harmadáig" című tanulmányában egy szabad királyi város polgárságának átalakulását mutatja be, igen szerencsésen bővítve a városok belső rétegződéséről és etnikai megoszlásáról nyert ismereteinket., PÁLMÁNY BÉLA „A magyar nemesség átrétegződése a kései feudalizmus századaiban" című tanulmányában módszertani problémákat, fogalmakat és forrásokat vesz vizsgálat alá. Helyesen mutat rá, hogy a felszabadulás után a nemesség történetével való foglalkozás indokolatlanul szorult háttérbe és nem történt elég alapos kutatómunka a nemesség belső rétegződésének feltárására. Sorba veszi az egyes nemesi rétegeket a nemességhez közeledő alsóbb rétegekkel együtt, majd felhívja a figyelmet e rétegződés vizsgálatára lehetőséget nyújtó forrásokra. Valójában programot adva fogalmazza meg egy szélesebb körű feltáró munka szükségességét. DÓKA KLARA „Buda társadalma a XVIII—XIX. század fordulóján" című tanulmányában az 1793. évi budai adófelosztási könyvet veszi elemzés alá, példamutatóan ismertetve és értékelve a forrást és a forrásfeldolgozás során bemutatva a város lakosainak egyes csoportjait. Igen jelentős az a megállapítása, hogy a szőlőtermelés a fejlődés akadályává vált, mert lehetővé tette, hogy az iparban és kereskedelemben felhalmozott tőke átvándoroljon az ingatlanokba. Ez azért kiemelkedő, mert az ország központjában fekvő városban következett be olyan jelenség, amely az ország különböző részein is ismert és a magyar polgári átalakulás igen lényeges torzulására mutat. Hasonló problémát tárgyal GERGELY ANDRÁS „Szeged társadalmának polgárosultsága a reformkorban" című tanulmányában, amely egy más körülmények között fejlődött város majd fél évszázaddal későbbi viszonyai között mutatja be a tőkének a mezőgazdaságba történő áramlását. Igen jelentős, hogy nemcsak a statisztikai átlagokkal dolgozik, hanem a legtöbb adót fizetők szűk csoportját egyedi vizsgálat alá veszi. Ezekre az egyedi vizsgálatokra igen nagy szükség van, mert csak így tudunk a városvezetés valódi képéről fogalmat alkotni. Kiderül, hogy a 15 fős élcsoportba különböző etnikai eredetűek tartoztak, de egyikük sem található meg a város igazgatásának vezető szerveiben. Az ezekben szerepet játszó családoknak csak az egyharmada tartozott a jómódúak, de nem a leggazdagabbak közé. Felmerül a kérdés, hogy nem kell-e újragondolnunk: a városvezetés tényleges napi munkájában részt vevők közé tartozást (bíró, tanácstag stb.) azonosíthatjuk-e egy város tényleges irányításával ? Gondolok itt arra, hogy ez a jelenség több más szabad királyi és mezővárosban megtalálható és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a bírói, tanácstagi funkcióval járó időlekötöttséget éppen a leggazdagabbak nem vagy csak a gazdasági tevékenységüktől való visszavonulás után vállalták, ami azonban nem jelentette azt, hogy áttételesen nem érvényesítették befolyásukat. Erre Gergely is rámutatott egyesek közéleti szereplésének bemutatásával. „Az átalakuló közélet" csoportjában RLNG ÉVA „Az érdekegyesités gondolatának sajátos változatai Lengyelországban a XVIII. század végén" című tanulmányában az ország határain túlra tekint, bemutatva az ott felmerült hasonló jellegű problémákat. Ugyancsak a lengyel kapcsolatokat vizsgálja GERŐ ANDRÁS „A gondolkodás polgárosodása: a lengyel felkelők melletti érvek az 1832— 36. évi országgyűlésen" című tanulmányában. Ez utóbbi azért is elgondolkodtató, mert világosan bemutatja a magyar libe-