Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - IRODALOM - Bélay Vilmos: Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848–49. Bp., 1983 / 97

Irodalom 97 BONA GÁBOR: TÁBORNOKOK ÉS TÖRZSTISZTEK A SZABADSÁGHARCBAN 1848-49 Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1983. 396 p. Értékes kiadvánnyal gyarapodott az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc irodalma. Bona Gábor a Hadtörténelmi Intézet munkatársa a fenti cím alatt adta közre sokévi kutatásának eredményét. A szerző célja volt, hogy bemutassa a magyar nemzeti hadsereg és nemzetőrség vezetőinek szerepét. Elsősorban az érdekelte, hogy az egyes vezető beosztású tisztek (őrnagytól fel egész az altábornagyig) milyen indítékok alapján maradtak hűségesek a forradalomhoz vagy mikor, milyen okokból kezdtek el ingadozni, vonultak vissza vagy álltak át a császáriakhoz (pl. Betzmann vagy Dorsner). A legtöbbjük számára lelkiismereti válságot okozott az 1848 nyarától egyre jobban radikalizálódó seregben való szolgálat, s ki így, ki úgy döntött: marad vagy visszalép. Sokan úgy gondolhatták, ahogy nevelték őket: nem harcolnak fegyverrel a kézben az ellen az uralkodó ellen, akire felesküdtek. Igen izgalmas kérdés ez, s a szerző meggyőzően mutatja be az egyes tisztek lelkében lejátszódó drámát. A könyv három részre tagolódik. Az elsőben - kb. 4 íven - vázolja általánosságban a szabadságharc katonai történetét 1848 nyarától a tavaszi hadjárat végéig, természetesen mindig elsősorban a tisztek lelkiismereti konfliktusára figyelve. Nem hallgathatjuk el azt a megjegyzést, hogy nem derül ki, miért csak a tavaszi hadjárat végéig halad? Miért nem Világosig? Annál is inkább jogos ez a kérdés, mert a fejezet végén levő tiszti címtár-szerű felsorolásban a magyar honvédsereg 1849 júliusi állományát is adja. A fejezet végén három időpontra összpontosítva megadja a honvédsereg tábornoki és törzstiszti állományát (1848 december közepe, 1849 március vége és ugyanezen.év július közepe). A második rész a sereg tábornokainak és törzstisztjeinek létszámát, nemzetiségi összetételét és társadalmi rétegződését elemzi. Számításai szerint a sereg vezető beosztású tisztjeinek 68,8%-a magyar, 15,5%-a német vagy osztrák és 4,3%-a lengyel nemzetiségűnek tekinthető (a maradék szerb, horvát, olasz stb.) Nemesi származású 77,4%. Ez különösen feltűnő és speciális magyar történeti okokra vezethető vissza, hogy egy „forradalmi" hadsereg vezetői több mint háromnegyed részben nemesek. Természetesen túlnyomórészt korántsem birtokos nemesek. A kötet legnagyobb, mintegy 18 ívnyi harmadik része a szerény „Életrajzi adatok" címet viseli. Nem kevesebb mint 1058 tiszt (tábornok és törzstiszt) életrajzát adja meg lexikonszerű előadásban. Ez a fejezet négy alfejezetre bomlik: az első azokat a tiszteket tárgyalja, akik egész a bukásig, Világosig szolgáltak a honvédseregben (830 fő). Ezután következnek a címzetes (számfeletti) honvéd- és nemzetőrségi törzstisztek (23 fő), majd a kilépett tábornokok és törzstisztek (200 fő), végezetül a kilépett címzetes törzstisztek (5 fő). Felvetődik a kérdés, nem lett volna-e jobb egységes életrajzi lexikont adni, mert akkor az olvasó nem lett volna kénytelen keresgélni négy különböző helyen az őt érdeklő tiszt nevét. A mű érdemeit, hézagpótló voltát hangoztatva legyen szabad néhány megjegyzést tennünk, valamennyi az Életrajzi adatok egy-egy cikkével kapcsolatban. Következetlennek tűnik, hogy míg Hatvani Imre gerillaőrnagyot tárgyalja a mű, nincsen benne Vasváry Pál ugyancsak gerilla őrnagy. Hiába keressük Petőfi Sándort, pedig ő is őrnagyként szolgált Bem seregében. Buttler Sándor gróf bajor születésű lévén, valószínűleg magyar felesége (Barkóczy Evelyn) hatására szolgált a honvédseregben, mégpedig 1849 júliusáig (erről nem esik szó, 119. old.), Schoepf Alajos születési helye Cégénydányád, nem Cégénydánya (289. old.), Szalbek (Sahlbeck) György életrajzára vonatkozólag kaphatott volna bővebben adatokat Márki Sándor Arad megye és Arad sz. kir. város története, Arad 1895. művéből. (704. old.) A főnemesi származású tisztek életrajzára sok adatot meríthetett volna a Gothai Almanach megfelelő köteteiből. Innen derül ki például, hogy a három Vécsey gróf (Károly az aradi vértanú, Ágost és Eugén - akiket a mű 372. oldalán tárgyal fivérek. Feltehetőleg elírás az, hogy Stuttgart Poroszországban van (327. old.) Fenti megjegyzésekkel távolról sem kívánjuk Bona érdemeit kisebbíteni. Műve igen nagy nyeresége az 1848-49. évi szabadságharc irodalmának. Bélay Vilmos