Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - IRODALOM - Lakatos Ernő: Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848. Bp., 1980 / 91–92. o.

IRODALOM KÁLLAY ISTVÁN: A MAGYARORSZÁGI NAGYBIRTOK KORMÁNYZATA 1711 -1848 (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság és hivataltörténet 5. Szerkesztő: Ember Győző) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 335 p. A magyar nagybirtok kormányzatának általános vizsgálata teljesen új színt jelent a magyar történeti irodalomban. Eddig is előfordult, hogy egyes szerzők egy-egy konkrét nagybirtok gazdálkodásával kapcsolatban érintették a birtokigazgatással összefüggő kérdéseket, sőt e témakörben születtek rövidebb, hosszabb tanulmányok is, de ilyen alapos, a témakör egészére kiterjedő vizsgálatokkal csak ebben a méltán úttörő jellegű műben találkozhatunk. A szerző mintegy harminc főúri birtokkomplexum igazgatásának beható elemzésével foglalkozott. Közülük csak a legjelentősebbeket emelem ki: Balassa, Bánffy, Batthyány, Csáky, Dessewffy, Erdődy, herceg és gróf Esterházy, Festetich, Forgách, Grassalkovich, Habsburg, Karolyi, Lónyay, Széchenyi, Zichy családok birtokkormányzata, de szerzőnk nem hagyta figyelmen kívül az egyházi birtokkormányzatot sem, az esztergomi prímási és káptalani, pannonhalmi főapátsági és a fehérvári őrkanonoksági birtokok igazgatását is vizsgálta. Az említett főúri családok a tárgyalt korszakban jelentős szerepet játszottak hazánk történetében. Uradalmaik szervezete és igazgatása nyilván példamutató volt a többi nagybirtokos család számára is. Mindjárt itt merül fel a recenzens egy idevágó javaslata: kívánatos volna ezeket a kutatásokat kiterjeszteni a kamarai és az alapítványi uradalmak igazgatására, valamint a püspöki szék be nem töltése idején a püspöki uradalmak kamarai igazgatására is. Vajon az esetenként több évig tartó kamarai igazgatás hozott-e és milyen változtatásokat az egyházi birtokok kormányzatában? Hasonlóan izgalmas volna a nemesi közbirtokosságok kormányzatának vizsgálata, tekintettel arra, hogy ezek előbb bomlottak fel és a családhoz nem tartozó, esetenként polgári személyek is részt vettek mint részbirtokosok a nemzetségi gyűléseken. A szerző elsősorban az 1711 és 1848 közti korszak elemzésével foglalkozott, de egyes esetekben - szerintem igen helyesen - kiterjesztette kutatásainak időhatárait (1489 és 1944 között), de az utóbbi esetekben nem a teljes analízis igényével A feudális igazgatás maradványait is be kívánta mutatni. A szerző forrásanyag-felhasználására jellemző, hogy imponálóan hatalmas anyagot tárt fel: közel 170 mű vagy tanulmány adatait hasznosította. A tárgyalt kérdésnek úgyszólván teljes magyar bibliográfiáját adta meg. Levéltári forrásokból is bőven merített: a közel 2800 jegyzet ékes bizonyítéka annak, hogy a történeti hűségtől nem szakadt el. Minden állítását a különböző források tömegével támasztotta alá. A családi levéltárak anyagában bőven merített a családülési, tisztiszéki és úriszéki jegyzőkönyvekből, birtokigazgatási iratokból, utasításokból, esetenként főpénztári és számvevőségi iratokból. Rendre áttanulmányozta az érintett főúri családok és egyházi szervek levéltárait Ki kell emelnünk különösen helynevek szempontjából kitűnő mutatóját. A tárgymutató készítése háttérbe szorult, mert a mű felépítése önmagában is tárgyilag tagolt. A recenzens hiányolja ezt, mert az egyes uradalmi tisztségek szerepe nemcsak a hivataluknál említésre méltó. A család levéltárosát például nemcsak levéltári munkákra használják fel. Mindez alapvetően nem változtatja meg a műről alkotott pozitív véleményünket. Különösen megkapó a tárgyszerű objektivitás, a szerző szinte képi ábrázolásokra törekszik, a megelevenített források az élet sokszínűségét ábrázolják és nem találkozunk elsietett általánosításokkal. A mű tíz nagy fejezett a főúri birtokkormányzat alapvető kérdéseit tárgyalja. A bevezető fejezetben a szerző kitűzi műve célját és indokolja szerkezeti felépítését A második fejezetben foglalkozik a birtokszervezet felépítésével, fejlődésével, kitér az előzményekre, majd tizenegy családi birtokkomplexum szervezeti tagolását térképen is bemutatja, feltüntetve az egyes uradalmi központokat. Ugyanakkor ismerteti a központok szervezetét amely a különböző családoknál hasonló volt,