Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

82 Farkas Gábor a vármegyei és járási rendszer fenntartása mellett áll ki. Azzal érvelt, hogy a múlt vidéki közigazgatása nem azért működött rosszul, mert azt a vármegye intézte, hanem a vármegyében kialakult szellem volt az, amelyet a tisztviselői kar testesített meg, s amely antidemokratikus jogszabályokat hajtott végre. Ha a jogszabályok demokratikusak, a tisztviselők is demokratikus szellemet testesítenek meg, az önkormányzati közigazgatás a népi érdekeknek megfelelően működik. A közigazgatási ügyek három csoportra oszthatók: az autonómia ügyeire, (háztartási ügyek, szabályrendeletek, mezei rendőrség, törvényhatósági utak stb.), az önkormányzati és állami érdeket egyaránt érintő ügyekre, (tanügyek, egészségügyek, iparügyek, mezőgazdasági ügyek, közrendészet, szövetkezeti ügyek stb.), és állami ügyekre, melyek a település lakosságát csak kihatásaiban érintik (állami adók, beszolgáltatás stb.). Az autonómia ügyeit az önkormányzatra kell bízni, az önkormányzati és az állami szerveket egyaránt érintő ügyeket mindkét szerv intézze, az állami ügyeket azonban kizárólag állami hivatalnak kell bonyolítania. A párt a területi változtatások elől nem zárkózott el mereven. Az életképtelen, kis területű megyék és a túlságosan nagy megyék átrendezésével egyetértett. Egy-egy vármegyében 200—400 ezer főnyi lakos maradjon, egy-egy járásban pedig legfeljebb 50 ezer fő. A járáshoz legalább 10 község tartozzék. A járási székhely kiválasztásánál a gazdasági és a közlekedési adottságokat figyelembe kell venni, azaz legyen a székhely a környék gazdasági és művelődési központja. A községi jogállást kis- és nagyközségekben határozta meg. A község élén a képviselő-testület áll, amelynek végrehajtó szerve az elöljáróság. Az elöljáróság tagjainak a községi képviselő-testületi ülésen részt kell venniök, ahol felszólalási joguk van. A községi közigazgatás élén a községi bíró áll, aki mellett a jegyző az ügyvitelt látja el. Ahogy a parasztpárti javaslatban is olvasható, a bírót az érvényes jogszabályok értelmében de facto is a jegyző fölé kell emelni. A községi bírók kiválasztásánál a szakértelemre is figyelemmel kell lenni. A faluknak arra a rétegére kell támaszkodni, amelynek képviselői az igazgatási gyakorlatban tapasztalatot szereztek. A községi jegyző is választás útján kerül pozíciójába, de az adóügyi jegyző kinevezett állami tisztviselő legyen. A községi jegyző hatásköréből el kell választani az adóügyeket, és a községben legyen a pénzügyi közigazgatás alsófokú szerve. A községi önkormányzati adminisztráció alkalmazottait ugyancsak a képviselőtestületi ülésen választják. A kijelölés is a képviselő-testület feladata. A főjegyző marad a kijelölő választmány elnöke, aki ott a szakértelmet képviseli, de a jelölés nem lehet feladata. A tervezet megállapítja, hogy a szabályozás, amely a főszolgabírónak, ül. főjegyzőnek hagyta meg a jelölés jogát, eleve népellenes rendelkezés, mert a képviselőtestületen kívül álló tényező szabja meg a testületnek, kire adja szavazatát. A községi hatáskör lényeges módosítását nem kívánja a tervezet. Kizárólag a kihágási, mezőrendőri és a községi bírósági ügyek körének helyi elintézését bővíti. így a községi elöljárósági hatáskörben maradnak azok az ügyek, amelyek különleges szakértelmet nem igényelnek, a többi pedig a járási hatósághoz tartozik. Helytelen lenne ugyanis a községhez utalni például az ipari, az építési, a tűzrendészeti ügyeket, mivel ezek ellátására járási szaktisztviselő áll rendelkezésre. A járási hatáskörben maradó