Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Tóth István György: Írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII–XIX. században / 31–50. o.
írásbeliség a körmendi uradalom paraszti jogügyleteiben 39 b) a Rábától északra fekvő magyar falvak: Hidas- és Egy házashollós II. 0 5-ig 10-ig 15-ig 20-ig 20-tól összesen 0 0 8 o 1 0 0 9 1 0 7 3 2 1 1 14 2 0 2 2 3 0 0 7 3 0 o 1 o 1 o 2 4 0 0 1 0 0 4 5 5 0 0 1 0 0 0 1 6 0 0 1 1 0 0 2 7 vagy több 0 0 0 0 0 1 1 összesen 0 17 9 7 2 6 41 Az írásbeliség és a telken kívüli szántók mennyisége közti kapcsolat a körmendi uradalom jobbágyainál 1812-ben Molnaszecsőd és Hidashollós II. 0 5-ig 10-ig 15-ig 20-ig 20-tól összesen . I. 0 1 18 1 0 0 0 20 1 3 7 3 0 o 0 13 2 1 12 3 3 0 0 19 3 0 8 3 0 0 0 11 4 0 5 3 0 0 0 8 5 0 3 6 1 1 0 11 6 0 2 3 0 0 0 5 7 vagy több 0 2 8 11 3 3 27 összesen: 5 57 30 15 4 3 114 A táblázatok egy negatív következtetést sugallnak: az írásbeliség nem volt a legtöbb telken kívüli szántóval rendelkező jobbágyok kiváltsága. Természetes, hogy a legszegényebbek nem mutattak be zálogosleveleket — nekik nem is lett volna miről. Az írás használata azonban a középrétegekben éppúgy elterjedt, mint a legnagyobb gazdák közt. Azt, hogy kinek hány levele volt, nem a vagyoni helyzet, hanem a falu, és azon belül az egyes jobbágyok felfogása határozta meg. Egyházashollóson 1711-ben Téglás István apja „a fiairól való gondoskodás érdekében" összeíratta a bíróval és az esküdtekkel földjeit, 1742-ben Kis István fiai kértek hasonló irományt. 24 1762-ben azonban Fessl Péter özvegyének „egy levele sem volt, mivel nem gondolta, hogy szüksége lesz rájuk". 25 ; a4 MOL P 1322. B.cs. Összeírások, Körmend 1762. No.13. 8. 36. sz. 15 Ua No.13. 6. sz.
