Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Tóth István György: Írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII–XIX. században / 31–50. o.
34 Tóth István György Az írásbeliség használata a körmendi uradalomban (az írásbeliség közvetítésével gazdát cserélt parcellák aránya) 1646 1762 1812 Körmend 36,1% _ — Berkifalu 39,4% 77,2% Horvátnádalja 88,3% Hidashollós 14,7% 50,0% 48,5% Egyházashollós 6,9% 66,6% Molnacsecsőd 41,9% 43,4% Nádasd 13,1% Halogy 4,6% 18,5% Az aláírások összeszámlálásakor tapasztalt különbségek most is kirajzolódnak: 1. a mezőváros, 2. a horvát falvak, 3. a Rábán inneni és 4. a Rábán túli magyar falvak között. (A német falvakról ilyen összeírásunk sajnos nem maradt fenn.) Körmendről csak a XVII. századból vannak értékelhető adataink, ekkor a parcelláknak még alig több, mint egyharmada cserélt gazdát írásbeliség közvetítésével. A mezővárosban nem jobb az arány, mint a falvakban, nemcsak a horvát Berkifalu — ezt, mint látni fogjuk, figyelmen kívül kell hagynunk —, de a magyar Molnaszecsőd is megelőzte Körmendet. A két Rábán túli magyar faluban, Nádasdon és Halogyon az írásbeliség 1762-ben még alig tette meg első, bizonytalan lépteit, és 1812-ben is minden hatodik-hetedik ügyletről készült csak levél. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy e két falu lakossága ekkor még teljesen írástudatlan volt, 1 s de nem hagyhatunk figyelmen kívül egy másik tényezőt sem. Míg Körmenden és a Rába északi partján fekvő falvakban már a XVI. században a hajdani irtások — irtás jellegüket elvesztve —, „örök" földekké alakultak, addig a délebbi, kevésbé termékeny és ritkábban lakott területen fekvő Nádasdon és Halogyban még a XVIII. században is szinte minden földdarab esetén emlékeztek még arra, hogy ki irtotta. Ez a két falu a XVII. században a kettős hódoltság területéhez tartozott, lehetséges, hogy a parasztok a török uralom alatt nem érezték helyzetüket elég biztonságosnak ahhoz, hogy a sok munkával járó irtásokba kezdjenek. Ha mégis irtottak, úgy jobban személyhez kötődtek a parcellák, mint a — ki tudja hányadszor — gazdát cserélt földek a két Hollóson és Berkifaluban, és így kevésbé érezték szükségét, hogy az adásvételeket a kollektív emlékezetnél maradandóbb formában örökítsék meg. A szintén írástudatlan horvát falvakban 1646-ban és főleg 1762-ben rendkívül magas arányban mutattak be jogbiztositó iratokat. Ez az írásbeliség azonban nagyrészt a mezővárosé volt. A XVI. század közepén tudniillik a török elől ide menekülő horvátok a mezőváros határában, „intra veras metas oppidi Kennend" telepedtek le, és a 15 Tóth István György: Paraszti írástudás a körmendi uradalom falvaiban a 17-19. században, in: Benda Kálmán-emlékkönyv, Bp. 1983. (Kézirat).
