Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

Krónika 239 háttérnek volt a következménye, hogy Pontigny 16 leányapátsága közül az egyetlen, amelyik nem francia területre esett, Magyarországon létesült. III. Béla ezen kívül még három monostorba telepített közvetlenül Franciaországból szerzeteseket, ök valamennyian már a clairvaux-i ágból szrámaztak. Zircre 1182-ben Clairvaux, 1184-ben Szentgotthárdra Troisfontaines, Pilisre pedig Acey küldte az elsó' cisztercieket. III. Béla 1183-ban Péter cfteaux-i apát kérésére ugyanolyan szabadságot biztosított a magyarországi monostoroknak, mint amilyet a Ciszterci Rend Franciaországban élvezett. Hervaynak köszönhetó'en tudjuk, mit jelentett ez a libertás. VI. Lajos 1135. és VII. Lajos 1171. évi kiváltságlevele szerint ez a szabadság a rendtagoknak és kísérőiknek vámmentes közlekedést biztosított az országban. III. Béla személyéhez még két monostor létesítése kapcsolódott. A néhány év alatt megerősödött Pilisről 1191-ben az ő parancsára települtek ciszterciek Pásztora. Tanácsára és engedélyével Miskolc nembeli Domonkos pedig megalapította Magyarországon az első nem királyi alapítású ciszterci apátságot, az osztrák határ közelében fekvő borsmonostori apátságot, amely 1197-ben, a király halálát követő évben Morimond leány apátságból, a közeli Heilige nkreuzból jövő szerzetesekkel kezdte meg működését. Bár a Ciszterci Rendet nem III. Béla honosította meg Magyarországon, neki köszönhető a rend széles körű és sajátos - a környező területektől eltérő — elterjesztése. Hervay méltán szentelte művét az ő emlékének. A III. Béla kori konszolidált viszonyok a korábbi évtizedekkel ellentétben kedveztek a ciszterciek megtelepedésének. A király családi összeköttetései (nemcsak első, hanem második felesége is francia földről származott: VII. Lajos király Margit nevű leánya volt), a német és a magyar viszony, I. (Barbarossa) Frigyes császár és a magyar királyság kapcsolatainak kedvezőtlen alakulása és nem utolsósorban a francia földön tanuló magyarországi klerikusok meghatározóak voltak abban, hogy a rend nem német vagy osztrák közvetítéssel, hanem közvetlenül francia monostorok révén terjedt el Magyarországon. Ezt a sajátosságot a későbbi alapítások is megőrizték. III. Béla fiai: Imre és II. András, majd unokája, IV. Béla ebben nagy elődjüket követték. Imre király Kercre Egresből, II. András Toplicára' Clairvaux-ból, IV. Béla pedig még királyfi korában Péterváradra Troisfontaines-ből hívott szerzeteseket. Királyi példára a magán alapítók is, akár világi, akár egyházi személyek voltak, általában a francia eredetű magyarországi apátságok szerzeteseivel népesítették be az új létesítményeket. Ennek az lett a következménye, hogy míg német, osztrák, cseh és lengyel földön a ciszterci monostorokat a mórimond-i apátságból, illetve ennek leányapátságaiból telepítették meg, addig Magyarországon a férfi szerzetesek lakta 18 monostorból mindössze négy, a kevésbé jelentős Cikádor, Borsmonostor, Szepes és Zágráb első lakói származtak Morimond leányapátságaiból. Ezzel szemben a többi 14 apátság közül hat: Egres, Zirc, Szentgotthárd, Pilis, Toplica és Pétervárad francia földről, a maradék nyolc pedig ebből a hat fr: iicia eredetű monostorból kapta első szerzeteseit. A Magyarországon is a legnépszerűbb clairvaux-i ághoz 11, a morimond-ihoz négy, a pontignyi ághoz pedig három monostor tartozott. A 22 magyarországi monostorból 17 még 1241 előtt létesült, illetve került inkorporáció révén a Rend birtokába. A ciszterciek számára különösen kedvező volt a tatárjárás előtti évtized, amikor 1232 és 1240 között a Rend nem kevesebb, mint hat monostorral (Bélháromkút, Gotó, Pétervárad, Pornó, Pozsony és Veszprémvölgy) gazdagodott. Ebben a második, a III. Béla-korinál jóval szerényebb alapítási hullámban - miként arra Hervay rámutatott - része volt Jakab (Iacobus de Pecoraria Placentinus) pápai legátusnak, aki IX. Gergely pápa megbízásából 1232 vége és 1234 tavasza között Magyarországon tartózkodott. Jakab bíboros praenestei püspök ugyanis ciszterci szerzetes volt, előbb Clairveux-ban élt, majd több éven át Troisfontaines apátja volt. így aligha lehetett véletlen, hogy 1233-ban Béla királyfi alapítási kéréssel fordult a nagykáptalanhoz, és az éppen Jakab utódját, Troisfontaines apátját bízta meg, hogy szerzeteseket küldjön Magyarországra, a bélakúti (péterváradi) apátságba, az utolsó királyi alapítású ciszterci monostorba. Még ugyanebben az évben a nagykáptalan egyenesen Jakab legátus kérésére járult Mzzá Pornó inkorporációjához. A tatárjárás után a Rend Magyarországon még öt apátsággal gyarapodott. Ezek közül azonban egy sem volt jelentős. A két reformrend közül - III. Bélához mérhető patrónus nélkül is - a mintegy két évtizeddel fiatalabb Premontrei Rend volt a népszerűbb Magyarországon. Közel kétszer annyi monostort birtokolt, mint a Ciszterci Rend. Európa más tájain éppen fordítva volt: a ciszterci monostorok száma jelentősen meghaladta a premontreiekét. A két reformrend elterjedtségének magyarországi sajátosságára Mezey László hívta fel a figyelmet. Ugyanő megkísérelte ennek okát is feltárni. Magyarázata szerint a ciszterciek a premontreiekkel ellentétben nem tudták összeegyeztetni elveiket, apát-