Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

222 Vörös Antal A társpénztári tagok részvétele az igazgatásban csupán az ún. helyi gyűléseken nyilvánult meg. E gyűléseken a társpénztáraknak abban a helységben lakó és ugyanazon üzletágban dolgozó, 24 évet betöltött és politikai jogaik élvezetében lévő tagjai vehettek részt. Tehát a különböző községekben lakó vagy ugyanazon helységben lakó, de más üzemágban dolgozó munkások részére külön gyűlést kellett tartani. A helyi gyűléseken, melyeknek egyetlen feladata a társpénztári közgyűlési tagok megválasztása volt, a minisztériumnak közvetlenül alárendelt hivatal (bányaigazgatóság, főbányahivatal) kiküldöttje elnökölt. A gyűléseket minden harmadik év májusának első felében tartották és annyi közgyűlési képviselőt választottak, hogy minden tíz tag után egy esett, de húsznál kevesebben és száznál többen nem lehettek. A társpénztári közgyűlést minden év második felében a minisztériumnak közvetlenül alárendelt hivatal hívta össze és a kincstári bányamű főnökének elnöklete mellett tartották meg. A közgyűléseken a helyi gyűléseken választott képviselők, a bányakincstár és az esetleg csatlakozott más bányabirtokosok képviselői, továbbá az igazgatótanács tagjai vettek részt. A közgyűlés tudomást szerzett az igazgatótanács elmúlt évi működéséről, és határozott az alapszabályok módosítását, vagy más társpénztárakkal való egyesülést célzó javaslatok felett. Ezenkívül a közgyűlésnek már 30 évet betöltött írni és olvasni tudó tagjai közül viszonylagos szótöbbséggel 12 személyt választottak az igazgatótanácsba. Ezek közül a legtöbb szavazatot kapott első kilenc lett az igazgatótanács rendes tagja, a többi három pedig póttagja. Az igazgatótanács tagjai a bányaigazgatóság vagy főbányahivatal által időről időre kijelölt három egyén, az esetleg csatlakozott magánbányák egy képviselője és a közgyűlés által választott személyek voltak. Ez utóbbiak egyharmada évenként kilépett, de a kilépetteket újra lehetett választani. Az elnöki tisztséget az igazgatóság által kijelöltek egyike viselte. Ő hívta össze szükség szerint az üléseket, vezette a tárgyalásokat és kimondotta a határozatokat. A határozatokat szótöbbséggel hozták, egyenlő megoszlás esetén pedig az a vélemény lett érvényes, melyet az elnök is képviselt. Az elnök felszólítására a művezetőknek és orvosoknak is részt kellett venni az igazgatótanács ülésein. A tanács saját hatáskörében intézhető ügyek közé tartozott a legénységi könyvek pontos vezetésének ellenőrzése, a járulékok pontos befizetéséről történő gondoskodás, a jövedelmek pontos felhasználásának ellenőrzése és határozat a befolyt bírságok hovafordításáról. Ezenkívül a hivatalos utasítások szerint segélyeket utalványozott, három hónapra kórpénzeket, továbbá kamatos és kamattalan kölcsönöket, nyugbéreket, végkielégítést, gyógyszereket és temetkezési segélyeket. Gondoskodott a társpénztár készpénzének, értékpapírjainak és okmányainak a kellő elhelyezéséről és megőrzéséről. Megvizsgálta a társpénztári kezelő hivatal által készített költségvetést és véleményével együtt felülvizsgálatra küldte a bányaigazgatósághoz. Az igazgatótanács képviselte a társpénztárakat minden irányban. A tanács jegyzőkönyveit a bányahatósághoz terjesztette fel. Ha az elnök a tanács határozatát károsnak tekintette, a végrehajtást felfüggeszthette a minisztériumhoz történt egyidejű felterjesztés mellett. Az ismertetett szerveken kívül még meg kell említeni a helyi választmányt, mely állt a bányaigazgatóság vagy főbányahivatal megbízottjából mint elnökből, továbbá a helyi gyűlésen választott képviselők közül azokból, kiket az igazgatótanács kijelölt, megállapítván számukat. A helyi választmány feladata a társpénztári tagok érdekeinek képviselete volt. Meggyőződést szerzett a betegségi és keresetképtelenségi vagy halálo-