Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 219 rabbi bányaigazgatási feladatok sorából csupán a fémjelzés és fémbeváltás, valamint az állami bányászati kutatások irányítása maradt meg. A szénbányák, illetve a vasgyárak igazgatása egy ideig a világháború előtt kialakult szervezeti keretek között folyt tovább, azaz az állami szénbányák, illetve vasgyárak központi igazgatóságának a közvetítésével. Ez a szervezeti forma azonban, különösen a szénbányászatot tekintve, az új viszonyok közepette már bürokratikusnak és költségesnek bizonyult, hiszen a század első évtizedében vásárolt széntelepek közül egyedül a komlói bánya igazgatásáról kellett gondoskodni. A háborús tartozásokkal terhelt államkincstár igazgatási terheinek csökkentése végett 1923-ban az állami szánbányák központi igazgatóságának működését beszüntették. E rendelkezésre az 1923/24. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fizetendő állami kiadásokról szóló 1923. évi XXXII. te. hatalmazta fel a pénzügyminisztert. Az igazgatóság hatáskörét a pénzügyminisztérium egyik ügyosztálya látta el. Az állami szénbányák központi igazgatóságának a megszüntetését 1925-ben az állami vasgyárak igazgatásának az egyszerűsítése követte. Az államháztartás egyensúlyának a helyreállításáról szóló 1924. évi IV. te. 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján az 1925. évi 4250/ME számú, július 12-én kiadott kormányrendelet szabályozta a vasgyárak ügyvitelét. A magyar királyi állami vasgyárak üzemeit a rendelet hatálybalépéséig — 1925. július 15. — a budapesti, illetőleg miskolci törvényszékek cégjegyzékébe önálló cégként bejegyzett „Magyar királyi állami gépgyár" és a „Diósgyőri magyar királyi vasés acélgyár" képviselték. E cégeket a rendelet hatálybelépésétől azzal a megjegyzéssel törölték, hogy a vállalat üzemét a „Magyar királyi állami vas-, acél- és gépgyárak" cég látja el, mint önálló kereskedelmi vállalat. Ezzel egyidőben a vállalat fölötti ellenőrzést a Pénzügyminisztériumtól a kereskedelmi minisztérium vette át. A rendelet 8. §-a ugyanis kimondotta, hogy a „Magyar királyi vas-, acél- és gépgyárak üzemvitelének ellenőrzését a kereskedelemügyi m. kir. állami vas-, acél- és gépgyárak felügyelőbizottsága útján gyakorolja ..." A felügyelőbizottásg elnökből, alelnökből és hat tagból állott, kiket a kereskedelmi miniszter nevezett ki a pénzügyminiszter javaslatára. Az állami vas- és gépgyárak közvetlen igazgatását a rendelet életbelépésétől kezdődően a magyar királyi vas-, acél- és gépgyárak igazgatósága látta el, melynek élén a vezérigazgató állott. A vezérigazgatót és a vállalat alkalmazottait a tett intézkedésekért és szolgálati mulasztásokért közvetlen felelősség terhelte. A rendelet 6. §-a alapján a vállalat üzleti célokra belföldön rövid lejáratú és ugyanabban az évben visszafizetésre kerülő vagyonlekötéssel nem járó kölcsönöket vehetett fel, egy évben 8 milliárd korona erejéig. A kereskedelmi miniszter a vasgyárakat számviteli szempontból a „Pénzintézeti Központ" által ellenőriztette, de ez az ellenőrzés nem érintette a legfőbb állami számvevőszéknek az 1870. évi XVIII. és az 1880. évi LXVL cikkében meghatározott és a magyar állami vasgyárakra is kiterjedő hatáskörét. A „Pénzintézeti Központ" a vasgyárak könyvviteléről a rendelet értelmében a szükséghez képest, de legalább félévenként egyszer jelentést kellett, hogy tegyen a kereskedelmi miniszternek, melyet a miniszter a legfőbb állami számvevőszékkel is közölt. Az évi üzleti zárszámadásokat és eredménykimutatásokat a „Pénzintézeti Központ" vonatkozó jelentéseivel együtt szintén a kereskedelmi miniszter juttatta el a legfőbb állami számvevőszékhez a számadások elbírálása végett.