Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.
A magyarországi bányaigazgatás szervezete 193 X. A bányakapitányságok feladatainak változásai A bányakapitányságok feladatait a Tanácsköztársaság leverését követő ellenforradalmi időszakban is az 1854. évi általános bányatörvény és annak végrehajtási szabályzata, továbbá az ezeket módosító törvények és rendeletek szabták meg. A korszak folyamán azonban több olyan törvényalkotás történt, vagy kormányrendelet született, melyek a bányakapitányságok feladatait is módosították. A bányavállalkozóknak munkásaikhoz való viszonyát, a bányatárspénztárak működését és a bányaadózást illetően változott e korszakban az elsőfokú bányahatóságok munkája jelentősebb mértékben. A pénzügyminiszter az ipari bérviszályok békés elintézéséről szóló 1923. évi 6405. ME rendelet értelmében minden bányakapitányság mellé három békéltetőt nevezett ki, kiknek illetékessége az egész bányakapitányság hatósági kerületére kiterjedt. Ha a bányavállalkozó és munkásai között a munkabér kérdésében viszály támadt és a feleknek nem sikerült a viszályt egymás között elintézniük, továbbá, ha a felek egyike az illetékes bányakapitányságnál bejelentette, hogy az egyeztetést szeretné megkísérelni, egyeztető eljárást kellett megindítani. Ha a bányakapitánysághoz ilyen bejelentés érkezett, azonnal értesítette a békéltetőt, ki a vállalkozó és a munkások megbízottaiból álló egyeztetési bizottság tárgyalásait vezette. Az 1928. évi V. törvénycikk szabályozta az iparban és más vállalatoknál foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak és nők munkaviszonyait. A törvény rendelkezései szempontjából a „gyermek" kifejezés tizennegyedik évét még be nem töltött személyt, a „fiatalkorú" pedig tizennégy évnél idősebb, de még tizennyolcadik évét be nem töltött személyt jelentett. Bánya- és kohóvállalatoknál és ezek feldolgozó vagy segédüzemeiben tizenkettedik életévüket betöltött gyermekeket átmenetileg is csak külszíni munkára és csak a bányakapitányság engedélyével lehetett alkalmazni. Ugyancsak a bányakapitányság engedélyével, alkalmasságának orvosi igazolásával és csak meghatározott munkakörben lehetett alkalmazni föld alatti munkánál tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalt. A Pénzügyminisztérium mint főbányahatóság megengedhette a kőszén- és barnaszénbányákban tizenhat éven felüli fiatalkorú férfiak este tíz és reggeli öt óra közötti foglalkoztatását. A bányavállalkozó köteles volt az általa foglalkoztatott gyermekekről, fiatalkorúakról és nőkről azok nevét, születésének helyét és időpontját (év, hó, nap) feltüntető jegyzéket vezetni és az illetékes bányahatóságnak az utasítására bármikor bemutatni. A törvény 12. §-a értelmében bánya- és kohóvállalatoknál, valamint ezek segéd- és feldolgozó üzemeiben gyermekeket, fiatalkorúakat és nőket tilos volt éjjel foglalkoztatni. A törvény értelmében éjjelnek számították az este tíz órától reggel öt óráig terjedő időszakot. A gyermekek, fiatalkorúak és nők részére legalább tizenegy egymást követő óra éjjeli pihenőidőt kellett biztosítani. Az illetékes bányahatóság azonban megengedhette, hogy a tizennyolc éven felüli nők éjjeli pihenőidejét rendkívüli körülmények esetén tíz órára szállítsák le. Ilyen foglalkoztatás azonban nem lehetett több egy évben hatvan napnál. Tizenhat és tizennyolc év közötti fiatalkorúakat és tizennyolc éven felüli nőket az üzemtulajdonos egyszerű bejelentés alapján éjjel is foglalkoztathatott, ha ezt fenyegető baleset, vagy elemi kár elhárítása, vagy elemi kár jóvátétele, bekövetkezett üzemzavar, valamint az üzemnek előre nem látható, időszakonként nem ismétlődő,