Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

182 Vörös Antal menyeket feltüntető másolatát negyedévenként kellett a bányahatósághoz és a bányászati kutatóhivatalhoz elküldeni. A veszedelmes ásványolaj és földgázkitörésekről mindkét szervet azonnal értesíteni kellett. A végrehajtási utasítás 60—78. §-aíban előírt védőintézkedésektől való eltérést a bányahatóság indokolt esetben megengedhette (V. u. 79-85. §). Az ásványolaj félék és földgázok vezetésére szolgáló csővezeték létesítéséhez és üzemben tartásához bányahatóságilag jóváhagyott üzemterv volt szükséges. Ha a tervezett vezeték több bányahatósági kerületet érintett volna, akkor a vezetési üzemtervet ahhoz a hatósághoz küldték, amelynek kerületébe a létesítendő vezeték legnagyobb része esett. A bányahatóság a követelményeknek megfelelő üzemterv egyik példányát műszaki felülvizsgálás és véleményezés végett a bányászati kutatóhivatalhoz küldte el. Ha a vezeték más bányahatóság területeit is érintette, akkor az illető bányahatóságoknak is el kellett küldeni az üzemterv egy-egy példányát esetleges észrevételeik közlése végett. A benyújtott tervet a bányahatóság módosíthatta vagy kiegészíthette, de e határozat ellen a fél felfolyamodással élhetett. A jóváhagyott üzemterv egy példányát a félnek, egyet a bányászati kutatóhivatalnak, egyet az esetleg érintett bányahatóságnak kellett megküldeni, egyet pedig az eljáró bányahatóság irattárában őriztek. Minden földtulajdonos köteles volt az olaj vagy földgáz vezetéséhez kívánt külszíni berendezések elhelyezéséhez a vezeték létesítéséhez szükséges területet megfelelő kártalanítás ellenében átengedni. Ha az érdekelt felek békés úton nem tudtak megegyezni, a bányahatóság a bányatörvény 99—103. §-ai szerint kisajátítási eljárást kellett, hogy megindítson, az üzemterv jóváhagyása után (V. u. 86—94. §). A bányahatóság és a bányászati kutatóhivatal a vezeték építését bármikor megszemlélhette. Az elkészült vezeték üzembe helyezéséhez külön bányahatósági engedély kellett. A vezeték elkészüléséről szóló jelentés kézhezvétele után a bányahatóságnak kötelessége volt a felülvizsgálatról haladéktalanul intézkedni. A felülvizsgálatra a félen kívül a bányászati kutatóhivatalt kellett meghívni. Ha a vezeték közutakat, vasutakat vagy hatósági rendelkezés alatt álló vizet is érintett, akkor az érdekelt szerveket (államépítészeti hivatal, vasútigazgatóság, vízügyi hatóság stb.) is tartozott a bányahatóság meghívni. Ha a felülvizsgálat során a vezetékben hiányokat, az üzemtervtől vagy a törvényes feltételektől történt eltéréseket állapítottak meg, a bányahatóságnak kellett az építtetőt a mulasztások pótlására felszólítani. A vezetékek felett tartott állandó felügyeletről külön naplót kellett vezetni, amit a bányahatóság és a bányászati kutatóhivatal képviselői bármikor megtekinthettek (V. u. 113—115. §). A földbirtokosok az ásványolaj- és földgázvezetékek föld alá helyezése során a birtokaikon okozott károk megtérítését kérhették. A kártalanítást — ha az érdekelt felek nem tudtak megegyezni — a szakértők meghallgatása után a bányahatóság állapította meg, a törvény rendes útjának biztosítása mellett (V. u. 116—124.). A törvény 20. §-a a bányahatóság részére 10—100 koronáig, ismétlődés esetén 20—200 koronáig terjedhető pénzbüntetésre hatalmazta fel a bányahatóságokat a következő esetekben: 1. Ha a vállalkozó a jóváhagyott üzemtervtől engedély nélkül eltért; 2. ha gondatlanság következtében a feltárásnál vagy kiaknázásnál vagy vezetésnél ásványolaj vagy földgáz kárba veszett; és 3. ha a földbirtokos, vagy földbirtokos-társaság a földgázt nem a törvényben előírt célokra használta fel. Ez utóbbi két esetben az államnak okozott kárt is meg kellett téríteni. A kártérítés összegéről ilyen esetben szintén a bányahatóság határozott