Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 159 megegyezni, a bányavállalkozó az illetékes bányahatósághoz fordulhatott a kisajátítási eljárás megindítása végett. A bányahatóság ilyen esetben az illetékes politikai hatósággal (járásokban a főszolgabíró, rendezett tanácsú városokban a tanács, törvényhatósági joggal bíró városokban a rendőrkapitány) megállapodott a tárgyalás helyét és idejét, és az arra meghívandó gazdasági és bányászati szakértők számát illetően. Ezután a bányahatóság kitűzte a szemle napját, s erről, a felek és szakértők meghívása végett, értesítette az illetékes politikai hatóságot, a bányahatósági biztost pedig kirendelte. A bányahatósági kiküldöttnek a helyszínen meg kellett állapítania, hogy: a) a bányavállalat olyan-e, hogy a törvény értelmében a kényszer útján történő telekátengedésre igényt tarthat; b) hogy a telekátengedés csakugyan szükséges-e a tervezett munkálathoz, s nem lehetne-e azt más helyen létesíteni; c) mily területet engedjenek át, illetve vegyenek igénybe; d) a kérdéses területen a tervezett munkálat esetén mekkora változás történik, s ha idővel a földbirtokos visszakapja, mekkora költséggel lehet az eredeti művelési állapotot megteremteni. Ha szükséges volt, akkor a fekvési térképet is a bányahatóság kiküldöttje készítette el. A szemle alkalmával mind a politikai hatóság, mind a gazdasági és bányászati szakértők véleményét jegyzőkönyvbe vették és a bányakapitányság elé terjesztették. Ezek alapján a bányakapitányság saját véleményét határozat alakjában a telekátengedés szükségességére, terjedelmére, időtartamára és visszaadására vonatkozóan a további illetékes intézkedés végett a politikai hatóságnak megküldte. Ha a politikai hatóság ezek után nem a bányakapitányság határozatának megfelelően döntött, a bányakapitányság az ügyet a főbányahatósághoz terjesztette, ahol a politikai főhatósággal (belügyminisztérium) egyetértésben határoztak. (Á. b.t. 101-103. § és V. sz. 68—69. §) A bányaműveléshez szükséges külvizek átengedése esetén a bányahatóságnak hasonló eljárást kellett végeznie. (Á. b. 1.105. §) A földtulajdonosnak, kinek birtokán kutatási terek és bányatelkek megjelölésére szolgáló határköveket állítottak fel, azt az általános bányatörvény értelmében kártérítés mellett tűrnie kellett. Dyen eljárásnál a bányahatósági kiküldött a megidézett földbirtokossal a határjelek fekvését tudatta, figyelmeztette azok változatlanul hagyására és felszólította kártérítési igényeinek bejelentésére. Ha a kért kártérítési összeget méltányosnak tartotta, felszólította a vállalkozót annak kifizetésére, ellenkező esetben pedig a községi elöljáróságot hívta fel a kár haladéktalan felbecsülésére és ennek alapján utasította a vállalkozót a fizetésre. (Á. b.t. 104. § és V. sz. 70. §) 4. A bányatulajdonnal kapcsolatos kérdéseknél Az általános bányatörvény 109. §-a értelmében az adományozott vájnamértékek, határközegek, segédvájások és megyetárnák ingatlan tulajdont képeztek és a bányatelekkönyvi bejegyzés tárgyai voltak. A bányabíróságok által vezetett bányatelekkönyveknek a bányahatóságok feljegyzései könyveivel összhangban kellett lenni, ezért a bányabíróságoknak kötelessége volt az illetékes bányakapitányságot a bányabirtokálladék minden elő- és leírásáról, minden új birtokos bevezetéséről, annak mindenféle megterheléséről, 4*