Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 153 A bányakapitányságok személyzete kezdetben a bányakerület nagyságától, illetve a bányavállalatok számától függően négy és hat fő között mozgott. A bányakapitányon kívül egy bányabiztos, esetleg egy bányaesküdt, egy fogalmazó gyakornok, egy hivatal­tiszt, és egy hivatali írnok dolgozott egy-egy kapitányságnál. Ez a létszám a korszak végére is legfeljebb egy fővel emelkedett egyes kapitányságoknál. Itt kell megjegyez­nünk, hogy a bányahatósági szaktisztviselőktől a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. te. 11. § -a a bányászakadémia szaktanfolyamának szabályszerű bevégzését és ezenfelül a jog-vagy államtudományi államvizsga felmutatását követelte meg. Az álta­lános bányaigazgatás volt az egyetlen olyan igazgatási ág, ahol két főiskolai, illetve egyetemi végzettség volt a szaktisztviselők alkalmazásának az előfeltétele. A bányahatósági tisztviselőkre nézve az általános bányatörvény 8. §-a kimondotta, hogy azon hivatalnokok, kik oly hatóságnál vannak alkalmazva, melyet a bányaműve­lésre való nyilvános felügyelet, vagy a bányaügyek fölött első határozás illet, továbbá az ilyen hivatalnokok feleségei és atyai hatalom alatt álló gyermekei ezen hatóság kerületé­ben sem bányát nem művelhetnek, se pedig bányatulajdont nem szerezhetnek. Az első folyamodású bányahatóságok ilyenek számára sem kutatási engedélyeket, sem bányamértékeket nem adományozhattak. Ellenkező esetben az ilyen eljárást a bányakapitány felelősségre vonása mellett a fő bányahatóság semmisnek nyilvánította. Ha az említett személyek vagy azok megnevezett hozzátartozói öröklés, vagy adomá­nyozás útján jutottak bányabirtokok vagy részvények birtokához, akkor azt a birtokba­jutáshoz számított egy éven belül kötelesek voltak elidegeníteni, vagy hivatali áthelyezé­süket kérni. Ha e határozatnak nem engedelmeskedtek, a szolgálatból elbocsátották őket. (V. sz. 5. §) 2. A bányabiztosságok A bányaigazgatási főhatóság az egyes bányakapitánysági kerületeken belül bánya­kapitánysági kirendeltségeket, bányabiztosságokat állíthatott fel. Ezeknek a munkája a bányakapitányság irányítása és ellenőrzése alatt állt, hatáskörüket 1867-ben a földmű­velés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter külön rendeletben szabályozta. 1867-ben a minisztérium a Szepes-Iglói bányakapitányság területén Gölnicbányán és Rozsnyón, 1868-ban pedig a Zalatnai bányakapitányság területén Abrudbányán állí­tott fel bányabiztosságokat. Az egyes bányabiztosságok hatósága alá az alábbi területek tartoztak: Rozsnyói bányabiztosság: Gömör megye és Abaúj-Torna megyének volt tornai része. Gölnicbányai bányabiztosság: Abaúj-Torna megye volt abaúji része Stósz község kivételével, továbbá Szepes megyéből Helmancóc, Prakfalva, Gölnicbánya, Zsakaróc, Margitfalu, Jekelfalu, Folkmár, Kojsó, Szlovinka, Krompach, Kluknó, Prichnó és Hirsóc községek, Sáros megyében pedig a miklósvágási Phőnix-kohó és Ó-Ruszin, valamint Ladna községek területe. Abrudbányai bányabiztosság: Az egész erdélyi úgynevezett „régi arany kerület", melyhez Alsó-Fehér és Zaránd vármegyék, valamint Hunyad megyének a Maroson in­neni része tartozott, ez utóbbiból kivéve Nagyág, Nagyalmás, Tekerő, Pojana, Porkura,

Next

/
Thumbnails
Contents