Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 151 kincstári bányászatnak a kezelője és irányítója, egyben az általános bányaigazgatás és bányafelügyelet legfőbb hatósága, azaz önmaga ellenőrzője legyen. Ennek következtében ugyanis a minisztériumnak a kincstári bányák és a magánvállalkozók között felmerült vitás kérdésekben is döntenie kellett. A megoldás bírálói azonban épp az ilyen esetekben nem látták biztosítottnak a tárgyilagos határozat feltételeit. A kormány azonban túltette magát e bírálatokon, s hivatkozhatott arra, hogy a kérdés végleges rendezésére majd az új bányatörvény megalkotása idején törvényhozási úton nyílik lehetőség. A Pénzügyminisztérium sietett is az újabb bányatörvény-javaslat elkészítésével, de a már említett okok miatt e fáradozásai hiábavalónak bizonyultak, s a bányaigazgatás és felügyelet pedig maradt továbbra is a hatáskörében. A Pénzügyminisztériumon belül 1890-ben az V., vagy „Bányászati és sójövedéki főosztály" alá rendelve állították fel a 12/b.h., vagy „Bányahatósági ügyosztályt". Tehát a minisztériumnál mind a kincstári bányászat ügyeivel, mind az általános bányaigazgatási és bányafelügyeleti kérdésekkel egy főosztályban foglalkoztak. 1893-tól a Bányászati és sójövedéki főosztály a VII. sorszámot, a Bányahatósági ügyosztály pedig a 15. ügyosztályszámot kapta. Ezek után 1906-ban történt a bányaigazgatási ügyek terén nagyobb átcsoportosítás. Ekkor ugyanis a VII. főosztályból kivették a bányahatósági ügyeket és a VIII. főosztály jelöléssel felállított, dohányegyedárúsággal, lottó- és sójövedékkel, állami jószágokkal és jogügyekkel foglalkozó főosztályba helyezték át a bányahatósági ügyosztályt is, megtartván továbbra is annak 15. ügyosztályi számát. 1908-tól kezdve a bányahatósági ügyeket külön főosztályban tárgyalták (VIH/b), de a 15. ügyosztályjelzés megmaradt továbbra is, immár teljesen formálisan, hiszen a főosztály alá nem tartozott más ügyosztály. Ettől kezdve a dualizmus korának végéig nem történt a minisztériumban a bányaigazgatást érintő belső átcsoportosítás, 1917-ben csupán a 15. ügyosztály jelzéssel hagytak fel véglegesen. Ujabb, nagyarányú átszervezés ezután már csak 1919 tavaszán, az ország gazdasági és társadalmi viszonyaiban gyökeres átalakulást teremtő Magyar Tanácsköztársaság alatt történt. A Pénzügyminisztérium bányahatósági osztályának feladatai lényegében azonosak voltak a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium bányaigazgatási osztályának teendőivel, azzal az eltéréssel, hogy itt már nem foglalkoztak a Földtani Intézet ügyeivel: A minisztériumon belül természetesen még az elnöki osztály is foglalkozott általános bányaigazgatási kérdésekkel, ha az ügyek jellege azt megkívánta. III. Az elsőfokú bányahatóságok 1. A bányakapitányságok Az általános bányaigazgatás és bányafelügyelet terén a munka legnagyobb részét az elsőfokú bányahatóságokként működő bányakapitányságok végezték. Felállításukat az általános osztrák bányatörvény rendelte el, s ennek, valamint a bányászattal kapcsolatos későbbi törvényeknek és minisztériumi rendeleteknek az alapján alakult ki e hatóságok hatásköre is. Végleges szervezésükről csak 1858-ban történt intézkedés. Ezzel a polgári korszak bányaigazgatását is —, a II. József óta kialakult fejlődés figyelembevételével — mint speciális ismereteket igénylő igazgatási ágat, teljesen különválasztották az