Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
136 jakó Zsigmond István deák éppen az az ember lehetett, akire Ottó apátnak szüksége volt. Tanultságával és bizonyára nem mindennapi személyi adottságaival alacsony sorból küzdötte fel magát az erdélyi jogéletben jelentős munkakörnek számító konventi jegyzőségig. Itteni működésére 1370-től fogva ismerünk adatokat. Pályájának megelőző szakaszáról nincsenek biztos adataink. Talán ugyanő az az István deák, aki 1366-ban Váradjai Péter erdélyi alvajdának volt az aljegyzője. Kivívott pozíciójával azonban nem érte be, hanem többre, magasabbra tört: képességeihez, tanultságához illő társadalmi-vagyoni helyzetet kívánt biztosítani magának. A mezőségi Szengyelről származott jobbágy vagy legfeljebb szabados családból, mégis előkelő leányt szerzett magának feleségül. A férfiágon magvaszakadt Szil nemzetségből származó Szentmártoni Kalács leánya: Erzsébet kezét nyerte el. 82 Minthogy azonban a király a Szil nemzetség birtokait eladományozta Miklós knini püspöknek és rokonságának, István deák felesége leánynegyedét is csak nehezen perelhette ki. 83 Ez a jószág is elegendő volt azonban ahhoz, hogy Lajos király 1370-ben a feleségétől neki átengedett birtokrészek alapján nemesítse. 84 Jogi ügyekben járatos, tekintélyes személynek számított. Gyakran részt vett különféle hiteleshelyi kiküldetésben. Ugy látszik, teljesen bírta apátja bizalmát. Az Ottó megbízásából végzett hamisítások során támadhatott István deákban a gondolat, hogy hasonló eszközökkel ő is szerezzen vissza valamit maga számára felesége családjának birtokaiból. Olyan okleveleket hamisított tehát, amelyekkel igazolhatta felesége és általában a leányági rokonság jussát a Szil nemzetség bizonyos jószágaihoz. Tervét siker koronázta, mert 1379-ben és 1382-ben az általa fabrikált oklevelekkel birtokokat nyert vissza a leány ág számára. 85 Az érvényesülés, a társadalmi emelkedés további távlatai nyíltak meg előtte. És ekkor következett be, váratlanul, mint derült égből a villámcsapás, a teljes bukás. 1380 tavaszán Ottó apát kidéi makacs kisnemes ellenfelei a királynál támadták meg az apátság javára hozott ítéletet. Azzal vádolták a vajdát, hogy nem az oklevelek alapján, hanem részrehajlóan ítélt és a per után még az ő okleveleiket is átadta az apátnak. Lajos király ekkor utasította a feleket irataik bemutatására. Az apáttal egy húron pendülő vajdai ítélőmester azonban sokáig halogatta a parancs teljesítését arra hivatkozva, hogy az erdélyiek a vajda előtt eredetiben bemutatott okleveleiket a hegyek közötti utak bizonytalansága miatt nem kötelesek az udvarban eredetiben is bemutatni. Lajos király közbejött halála miatt is húzódott a parancs foganatosítása. Végül is 1383. január 24-én Mária királynő elrendelte, hogy Ottó apát május 1-én, minden további halogatás nélkül, okleveleit eredetiben mutassa be, mert látni akarja azokat. 86 A Kolozsmonostoron ebben az időben uralkodó ijedelem és zűrzavar jeleként foghatjuk fel, hogy 1380-ban, mintha elvágták volna, egyszeriben megszakadt az Ottó apát pereskedéseivel kapcsolatos oklevelek addigi áradata. Az oklevelek bemutatása és a hamisítások lelepleződése utáni botrány részletei felől ugyan tájékozatlanok vagyunk, mert az eset felemlegetése a konventnek nem állott érdekében, de a következmények semmi kétséget sem hagynak az események lefolyása felől. Az oklevelek bemutatását vizsgálat követhette, majd ennek nyomán 8a DL 27439. - BánfOkl I. 292-294. - DL 30123, 31065. - TOkl II. 161-166. 83 KmLvt44. sz. 84 DL 27431. 85 DL 27439, 28507. 86 DL 28757.
