Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
120 jakó Zsigmond ban. 21 Hitelessége azonban magának a szövegnek az anakronizmusai alapján tárgyi tekintetben is támadható. Mindenekelőtt bizonyíthatatlan, hogy ebben az időben Henrik fráter lett volna a monostor apátja. Erről, ezen a gyanús szövegen kívül egyetlen forrás sem tudósít. A hiteles adatok inkább azt a feltételezést engedik meg, hogy már ekkor is Lázár apát állott a konvent élén. A hamisítónak az adhatta az ötletet Henrik szerepeltetéséhez, hogy az 1308—1311 között működött Haidenricus apát nevét az iratokban általában H. sziglával jelölték. Ilyen oklevél a konvent levéltárában napjainkig fennmaradt. 22 Henrik apát létezése egyébként azon az alapon is kétségbe vonható, hogy a szöveg őt királyi káplánnak teszi meg, noha ebben az időben — a kápolnaispánon kívül — egészen kivételesen emlegetik az udvari papság tagjait megkülönböztető címmel. Mindenesetre, a királyi kápolnával foglalkozó irodalom ebből az időből nem ismer Henrik nevű királyi káplánt. 23 A kifejlett és végleges oklevélformulákon kívül a későbbi szövegezés melletti közvetlen és egyértelmű bizonyíték, hogy a király által az iktatáshoz kirendelt Kemyn fia: Márton magister, állítólagos udvari lovag nem ekkor, hnem évtizedekkel későbben élt. E helyen csak utalunk az udvari lovagság kezdeteiről az előbbi (2. sz.) oklevéllel kapcsolatban mondottakra. De ezenkívül 1339 és 1356 közötti adatokkal közvetlenül is bizonyítható, hogy Kemyn fia: Márton a XIV. század közepén élt. 24 Ózdon, Bökényszegen és Tatén volt tekintélyesebb birtokos, 1342-ben Fehér vármegye szolgabírája, 1354-ben ispánként (comes) emlegették; azaz közismert személy, aki valóban gyakran működött közre királyi kiküldöttként birtokügyekben. 25 1356 végén még élt, de 1364-ben már csak a fiát említik. 26 Akkor tehát már halott lehetett. A XIII—XIV. századi átlagos életkor ismeretében nem valószínű, hogy egy 1296-ban már felnőtt személy elélhetett volna a következő század közepéig. Minthogy Kemyn fia: Márton nevével a hamisító csak annak halála után élhetett vissza, feltételezhető, hogy ez az oklevél az 1360—70-es években keletkezhetett. Francisc Pali a hitelesség ellen szóló anakronizmusnak vélte az oklevélben előforduló locus testimonialis kifejezést. Arra hivatkozott, hogy Eckhart Ferenc 1350-ből ismeri a legkorábbi adatot erre az elnevezésre. 27 Sípos Gábor még azt is feltételezte, hogy ezek a szövegbe valóban bele nem illő szavak a kiadó interpolációi. 2 8 Ezzel kapcsolatosan megjegyezhető, hogy a magyar „hiteleshely" elnevezés latin megfelelője csak a XIII. század végére vonatkoztatva tekinthető anakronizmusnak, de az oklevél kelet21 Pali, Francisc: Diplomatien latina cu referire la Transilvania, sec. XI—XV: DIR Introducere II. B 1956. 317-318. (jegyzetben). - Uő: SMlstM 2/1957. 399. (jegyzetben). 22 TelOkl I. 29-30. - MonVatHung 1/2. 391-393. 23 Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevéladó működése (A királyi kancellária fejlődése a XIV. és XV. század fordulóján). In: Regnum 5/1942. 492-493. 24 TTár 1907.84. -DIR C.veaculXIV, vol. IV. 598. -DL 30374,36505. ls Szeredai, Antonius: Notitia veteris et növi capituli ecclesiae Albensis Transilvaniae. Albae Carolinae 1791. 39. 26 DL 30684, 30687. 2 ''Eckhart, Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungars im Mittelalter. In: MIÖG 9/1915. Ergänzungsband 421. - Patt: i.m. = SMlstM 2/1957. 399. (jegyzetben). 2 8 Sipos: i. m. 37. •
