Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.

114 Jakó Zsigmond Bene, Nagyzewles, Brod, Nagyhodwilag, Danus, Szentlazlo, Barwmlak, Kapws, duo Theremy, Hollos, Chanad, Zentpeter, Kereztwr, Apatthowa, duo Zaz, unum cum ecclesia et aliud sine ecclesia, íferelew, Datos, Lekenczethw, Cherged, Gergerfaya et Peterlaka in districtibus Wyszamus, Gorbopatak, Nadaspatak, Moros, Nyaradwyze, Kikelleo et alias inter Saxones, Siculos et nobiles in partibus Transsilvanis sub metis antiquis et terminis signorum et limitatum existentes. Libertates autem predicte ecclesie per sanctos reges condonate hec sunt: Prenominatus Bela rex, proavus noster, et beatissimus rex Ladislaus et alii nostri progenitores decimas omnium predictarum possessionum et oppidorum universaliter iam dicte ecclesie applicarunt et condonaverunt demum et nos applicamus et condonamus perpetue exigendas. Et quia quod semelDeo dedicatum est, amplius ad prophanos usus non debetrevocari, volumus et perpetua sanctione stabilimus, quod predicte libertates in omnibus possessionibus predictis cum omnibus utilitatibus ac possessionariis juribus ac tributis in dictis villis, videlicet Monustura et Apathyda, more solito sicut nobis in tributis nostris exigi consueverunt, sic nihilominus abbas eiusdem monasterii nunc constitutus et in futurum constituendus predicto monasterio in eisdem duabus villis liberam exigi faciendi habeat facultatem, regni nostri lege et consuetudine requirente, in totó et integre et in qualibet suiparte quemadmodum sancti reges ob dei reverentiam et mercedem sempiternam ordina>?erunt. Presentes autem quamprimum ad nos presentate fuerint, in nostrum privilégium redige faciemus. Datum Bude feria secunda proxima post dominicam Invocavit, anno Domini rnillesimo ducentesimo sexagesimo tertio. Jóllehet a fenti oklevél 1744 óta ismeretes történelmi szakirodalmunkban, hamisított voltára csak nem is olyan régen derült fény. Még az apátság 1912-ben megjelent monográfiája és a magyar Benedek-rend története is hiteles forrásként kezelte.

1 Elsőként az élesszemű Karácsonyi János figyelt fel a szöveg ellentmondásaira, és 1915-ben megjelent egyik tanulmányában hamisítványnak nyilvánította,

2 odavetett megjegyzését azonban egyáltalában nem indokolta. Részletesen elsőnek Szentpétery Imre elemezte egy évtizeddel később, és ez a vizsgálat Karácsonyi gyanúját minden tekintetben igazolta.

3 Az Ő nyomán aztán azóta mindenki, aki az apátság történetével foglalkozott, egyöntetűen hamisítványnak tekinti ezt az oklevelet.

4 Ebben az esetben tehát elegendő Szentpétery bizonyítékait újból felvonultatnunk. Ezeket csupán a többi hamisítvánnyal való összefüggések vonatkozásában egészíthetjük ki. A hamisítás tényéről leghangosabban az oklevél szerkezetének ellentmondásossága tanúskodik. A memorialis oklevél formának megfelelő bevezető rész (protocollum) és a befejező formula (eschatocollum) közé ugyanis egy privilégium szövegét illesztették be. Ennek elütő jellegét különösen kiemeli a megszokottnál is ünnepélyesebb hangvételű, feltűnően hosszú arenga. Az nem is feltételezhető, hogy az akkori bevett gyakorlatot l

Csomor Lajos: A kolozsmonostori benczés apátság és birtokai 1556-ig. Kv 1912. 20-23. PannRendtXII/B. 70-71. 2

Erdély és Szent László. In: EM 32/1915. 35. 1., 17. sz. jegyzet. 3

RegArp. 1338. sz. * Pali, Francisc: Contributii la probléma locurilor de adeverire din Transilvania medievala (sec. XIII-XV). In: SMlstM 2/1957. 399. - Iambor, Petru-Matei, Stefan: Cetatea feudalä timpurie de la Cluj-Manjístur. = Anllst 18/1975. 303. - Sípos Gábor: A kolozsmonostori konvent hiteleshelyi működése. = MT 1979.33.