Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - KRÓNIKA - Felhő Ibolya: Vörös Antal (1926–1983) / 104–105. o.

Krónika 105 Levéltár első, a helytartótanácsi levéltárat tárgyaló ismertető leltárának készítésével. Ebben a nagy munkában, amellyel kettőnket bíztak meg, önálló, invenciózus levéltárosnak s egyben együttműködésre kész, kiváló munkatársnak bizonyult az alatt a néhány év alatt, amelyet az Országos Levéltárban töltött. 1955 januárjától a Lenin Intézet magyar történeti tanszékén tanított, majd 1957 szeptemberében a Történettudományi Intézet munkatársa lett, s ettől kezdve mindvégig ott dolgozott. A pályájának állomásait jelző évszámokra tekintve szinte hihetetlennek tűnik, hogy mindössze három évnél valamivel több időt töltött a Magyar Országos Levéltárban, hiszen e rövid idő alatt egyik fontos, meghatározó tagja lett a levéltári kollektívának és közéletnek; olyan tagja, aki távozása után is megőrizte az ittléte során kialakult kollegiális, baráti kapcsolatait. Még erősebben, elevenebben őrizte meg szoros kötődését ahhoz a családhoz, környezethez, szűkebb hazához, amelyből elindult Abban az időben, amikor üresre söpörték a falusi porták padlásait, ő gondoskodott a szó szoros értelmében a mindennapi kényérről az otthoniak számára. Évról évre rendszeresen részt vett nyaranta a gazdaságban adódó munkákban, kaszált, aratott akkor is, amikor már évtizedek óta Budapesten élt. Történetkutatói munkájának kibontakozásához nagyban hozzájárult széles körű tájékozottsága a forrásanyagban, amelyet a levéltárban töltött évei alatt alapozott meg és később is állandóan továbbfejlesztett Munkássága a Történettudományi Intézetben egyre gazdagabb termést hozott; az elmúlt két és fél évtizedben szinte nem volt olyan esztendő, amelyben ne jelent volna meg egy-egy jelentős műve. A szakmai körökön túl is ismertté tette nevét már a 60-as évek elején a kétkötetes Magyarország történetének általa írt XVIII. századi fejezete. Kutatómunkája egész pályafutása alatt mindenekelőtt a magyar agrártörténetre irányult. E témakörben kitűnően értékesíthette az otthon szinte észrevétlenül megszerzett ismereteit tapasztalatait és kielégíthette belülről fakadó érdeklődését. Nagyszabású kandidátusi disszertációja (A belterjes gazdálkodás és a szarvasmarhatenyésztés a Dunántúlon 1880-1914) szintén a magyarországi mezőgazdaság történetéhez kapcsolódik, csakúgy, mint a 70-es évek közepétől megjelent úttörő jelentőségű művei - köztük a Magyarország története 7. kötetének agrártörténeti része -, amelyekben új, széles alapokon nyugvó kutatási módszer felhasználásával tárgyalja a paraszti gazdálkodásnak, életmódnak a XIX. század közepétől az első világháborúig terjedő időszakban végbement fejlődését változásait Ebbe a témakörbe sorolható a 150 éves Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola történetét bemutató műve is. Táncsics Mihály élete, munkássága már pályája kezdetén fölkeltette érdeklődését s ezzel később is több ízben foglalkozott Az évek múltával a Történettudományi Intézet munkájában egyre inkább számítottak rá nemcsak mint kiváló munkatársra, szerzőre, hanem mint jó vezetői képességekkel rendelkező irányítóra, szervezőre is. 1959-től 1963-ig vezette az Intézet pozsonyi kirendeltségét eredményes munkát végezve a forrásfeltárásban s egyúttal jó kapcsolatokat építve ki Csehszlovákia és Magyarország tudományos együttműködése terén. 1975-tól kezdve ő szerkesztette az „Értekezések a történeti tudományok köréből" című sorozatot. Szerzőként és szerkesztőként is dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia másfélszázados jubileuma alkalmából megjelent köteten, ő végezte az örmény-magyar kulturális és történelmi kapcsolatokról örmény-magyar közös vállalkozásként készült kötet szerkesztői munkáját s írta meg ennek számára a magyarországi örmény társadalom történetét (A mű magyar nyelvű kiadását azonban már nem érhette meg.) Utolsó, még kéziratban levő munkája a magyarság néprajzának új kiadása számára készült a magyar parasztságnak a jobbágyfelszabadítástól 1945-ig megtett küzdelmes útjáról. írásai mellett előadásaival, a tudományos fórumokon elhangzott felszólalásaival is hozzájárult a történettudomány előbbre viteléhez, új eredményeinek megismertetéséhez. A nemzetközi tudományos konferenciákon sikeres részvételével megbecsülést szerzett tudományos munkásságának és egyben a magyar tudományos életnek is. Tartalmas, szép életét fájdalmasan korai vég zárta le. Valamennyien, akik személyesen ismertük őt, értékes alkotó munkáján kívül életműve szerves részének érezzük egész magatartását az őt családjához, szülőföldjéhez, barátaihoz fűző bensőséges kapcsolatait és a szó valódi értelmében vett tiszta emberként emlékezünk rá, aki egész élete folyamán hű maradt önmagához és a becsülésre méltó emberi értékekhez. Felhő ibolya