Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 91 Már a horvát tanács felállítása is időszakunk után történt, ezért indokaival és az új hatóság működésével nem foglalkozhatom, még kevésbé megszüntetésének körülményeivel. Csupán azt kívánom megjegyezni, hogy 1779-ben, amikor Mária Terézia a horvát tanácsot feloszlatta és a háromegy királyságot a magyar királyi helytartótanács illetékességébe utalta, a helytartótanácsnak nem a nádor volt az elnöke. Tudjuk, hogy gróf Batthyány Lajos nádor 1765-ben bekövetkezett halála után a Habsburg abszolutizmus a nádori méltóságot betölteni többé nem szándékozott. És amikor IL József halála után mégis betölteni kényszerült, az uralkodó család főhercegei lettek a nádorok, akiknek alárendelten működni a horvát-szlavón-dalmát bánok önérzetét nem sértette annyira, mint ha egyik honfi- és birtokostársuk lett volna a fölébük került nádor. Ha magának a helytartótanácsnak az illetékessége 1779 előtt nem is terjedt ki a háromegy királyság területére, az alája rendelt igazgatási szerveké, így például az országos vagy tartományi biztosságé, átnyúlóit ide is. Láttuk például, hogy az egyik biztossági kerületnek Eszék lett a székhelye. A horvát-szlavón-dalmát bán A horvát-szlavón-dalmát királyság kormányzatában országos szinten a tartományi gyűlés után a legfontosabb szerepet a bán játszotta. Az igazgatásban, azaz a végrehajtó hatalom gyakorlásában, nemkülönben az igazságszolgáltatásban pedig a legnagyobb hatáskörrel ő rendelkezett. A bánt az uralkodó nevezte ki A horvát-szlavón-dalmát rendek ugyan, régi gyakorlatra hivatkozva, azt szerették volna, hogy a tartományi gyűlés 4 jelöltje közül nevezzen ki egyet a király, a Habsburg uralkodók azonban ehhez nem járultak hozzá. A báni fizetést is a rendektől függetlenül állapították meg. A bánnak a kormányzat mindhárom ágában: a törvényhozásban, az igazgatásban és a bíráskodásban szerepe volt. Résztvett a magyarországi országgyűléseken is, ahol a főrendi táblán az országbárók sorában a nádor és az országbíró után a harmadik hely illette meg. Az uralkodó hozzájárulásával a bán hívta össze a háromegy királyság tartományi gyűléseit, és azokon ő, akadályoztatása esetén az albán elnökölt. Az igazgatásnak időszakunkban csupán katonai ágazatában volt szerepe, a politikaiban és a kamaraiban nem. Említettük, hogy az 1767-ben szervezett horvát tanács elnöke lett, és ezzel a politikai kormányzatban is jelentős szerephez jutott, amelyet a horvát tanács feloszlatása után mint a helytartótanács tanácsosa is részben megtartott. A katonai igazgatásban betöltött szerepe több részből tevődött össze. Valamikor a teljes katonai igazgatás az ő hatáskörébe tartozott országos szinten. Erre a helyzetre utalt főkapitányi címe, amit időszakunkban már nem az uralkodótól kapott, hanem a tartományi gyűléstől, választás révén. A címmel azonban tényleges hatalom a határőrvidéken — kivéve a báni ezredeket - nem járt együtt, és amikor Mária Terézia uralkodása elején a főhadparancsnokságot a háromegy királyságban, Zágrábban is megszervezték, a báni hatalom az országban állomásozó, a határőri szervezeten kívülálló zsoldos katonaság fölött is megszűnt. Egyedül a nemesi felkelés fölötti parancsnokság maradt meg a bán katonai igazgatási hatáskörében, a báni határőrezredek fölötti rendelkezésen kívül, amely ezredeknek ő volt a tulajdonosa