Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

88 Ember Győző Annak eldöntésénél, hogy a székelyek közül a határőrségben ki legyen gyalogos és ki lovas, figyelembevették az ősök társadalmi helyzetét. Régebben a lovon katonáskodó székelyeket lófőknek (primipili), a gyalogosokat puskásoknak (pixidarii) nevezték. Az idők során azonban a régi lófők közül sokan a puskások közé süllyedtek. A határőrség szervezésénél az ősök hovatartozásánál sokkal inkább az élő utódok vagyoni helyzetét vették figyelembe. Lófő ősök utódaiból így gyalogos határőrök is lettek, puskások leszármazottaiból pedig lovasok is. A legrangosabb származású székelyek, a primőrök, általában kívül maradtak a határŐrségen. A székely határőrség, nemkülönben a román is, kormányzatát tekintve lényegesen különbözött a horvát-szlavóntól és a bánátitól Leginkább az 1740-es években megszüntetett Maros-Tisza-mentihez hasonlított. Nem alakult ki zárt területe, a határőrfalvak keveredtek a polgáriakkal, sőt még ugyanabban a faluban is kétféle lakosság élt. Ennek megfelelően a határőrök kettős: polgári és katonai kormányzat alatt állottak A polgári kormányzat szervezetéről már volt szó. A katonai kormányzat szervei a századés az ezredparancsnokok, súlyosabb peres ügyekben az ezredtörvényszékek voltak. Felsőbb szinten pedig a főhadparancsnokság és a mellette működő országos hadbíróságok voltak a határőröknek is a katonai kormányzati szervei.

20 A román határőrség Még a székely határőrség felállítása előtt, már 1761-ben megszervezték a román határőr ezredeket. A románok nem voltak, mint a székelyek, katonáskodó nép, nem is élveztek olyan kiváltságokat, mint azok. Földesúri jobbágyok voltak, különböző jogállásúak. A határőrök közé nagyrészt a szabad költözési joggal rendelkezők kerültek. Még így is jelentős társadalmi és egyben gazdasági emelkedést jelentett számukra a határőri katonáskodás. A határőrök közé felvett románokból 2 gyalogos ezredet alakítottak. Kezdetben szerveztek ugyan külön román lovas határőralakulatokat, ezeket azonban 1772-ben beolvasztották a székely lovas határőrezredbe. Az első román gyalogos határőrezred, amelynek 12 százada volt, Erdély déli határvidékén fekvő falvak lakosaiból került ki. A brassói kerületben kezdődtek ezek a falvak, a fogarasi kerületen, a szebeni és a szászvárosi székeken át folytatódtak, és Hunyad megyében végződtek. A parancsnok ezredesnek Orlát volt a székhelye, a szebeni székben. A román határőri falvak lakosai nem mind voltak katonák, polgári lakosokkal vegyesen éltek, nem tartoztak azonban a polgári kormányszervek illetékessége alá. A második román gyalogos határőrezred is 12 századból állt. Falvai Erdély északi vidékein feküdtek, a legtöbb a besztercei kerületben, a többi Torda, Kolozs és Doboka megyében. Az ezred parancsnokának tribunus volt a rangja, a besztercei kerület Naszód falujában a székhelye.

21 20 A székely határőrségre Benkő i. m. mellett a legrészletesebb Szádeczky Lajos: A székely határőrség szervezése 1762-1764-ben. Bp., 1908. Lásd még Endes Miklós: Az egykori székely határőrvidék intézménye. Magyar Katonai Szemle 1941. 21

A román határőrséggel több román munka foglalkozott Ilyen A. Bunea: Istoria regimentelor graniceres{i. Balázsfalva, 1943. Nemcsak az erdélyi, hanem a bánáti határőrséget is tárgyalja.