Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 7 közötti reális unió alapvető fontosságú megteremtői és biztosítói. Ilyen kormányszerv volt például a külügyi igazgatásban az államkancellária, a hadügyiben az udvari haditanács és a kamaraiban — nem egészen pontosan azt mondhatnók, hogy a pénzügyiben — az udvari kamara, illetve annak különböző változatai. Végül ugyancsak hatáskörük alapján megkülönböztethetünk olyan igazgatási udvari kormányszerveket, amelyek csak igazgatási ügyeket intéztek, és olyanokat, amelyek igazgatási ügyek mellett igazságszolgáltatási ügyekkel is foglalkoztak. A magyar és az erdélyi udvari kancelláriák például ez utóbbi kategóriába tartoztak. Volt azután az udvari kormányszerveknek egy olyan fajtája — kategóriának túlzás lenne mondani, mivel csak egy ilyen volt — amely kizárólagosan igazságszolgáltatási ügyekkel foglalkozott. A magyar közigazgatás szervezete A közigazgatás birodalmi szervein kívül a birodalom minden országának és tartományának megvolt a saját közigazgatási szervezete, amely általában a birodalmi szervezethez igazodott. Ebből következett, hogy az egyes országok és tartományok közigazgatása, elsősorban szervezetében, ha egyes sajátosságokat mutatott is, alapjában véve egységes volt. Vonatkozik ez a megállapítás a magyar közigazgatásra, elsősorban annak szervezetére is. A magyar közigazgatás szervezetére, és egyben e szervezet működésére, az 1711 és 1765 közötti időszakban is két tényezőnek volt döntő hatása: egyrészt az ország területi megosztottságának, másrészt az uralkodói hatalom és rendiség hatalmi viszonyának, a rendi dualizmus alakulásának. Az a tény, hogy a Habsburg uralkodók a török kiűzése után az ország integritását, területi egységét nem állították helyre, a közigazgatást döntően határozta meg. Más-más volt a közigazgatás szervezete a szűkebb értelemben vett Magyarországon, Erdélyben, a horvát-szlavón—dalmát királyságban, a katonai határőrvidéken, a Bánátban és egy ideig a szűkebb értelemben vett Magyarországnak a töröktől visszafoglalt más, úgynevezett neoacquistica területein is. A történetírásnak mindeme területek közigazgatásával külön-külön kell foglalkoznia. A területi integritás megsértése, az ország területi és kormányzati szétdarabolása, a rendi dualizmus keretében az uralkodó és a rendiség között folyó harcban a fejedelmi abszolutizmusnak egyik legerősebb fegyvere volt. A területi és kormányzati megosztás a rendiség gyengítése érdekében történt, a rendiséget is megosztotta. A különböző erejű, egymástól területileg és kormányzatilag elválasztott rendekkel a fejedelmi abszolutizmus nagyobb sikerrel harcolhatott, mintha az egész ország rendiségével együttesen kellett volna küzdenie. A rendiség ereje nem csupán az ország különböző részeiben volt más és más. A kormányzat különböző szintjein, valamint ágaiban is lényeges különbség volt a fejedelmi abszolutizmus és a rendek erőviszonyában. A regionális és a helyi kormányzatban például a rendiség jóval erősebben tudott fellépni az uralkodói hatalommal szemben, mint az országos szintű kormányszerveknél. A kamarai igazgatásban viszont, még annak területi és helyi szerveinél is, a rendiség távolról sem tudott olyan mértékben érvényesülni, mint az általános közigazgatásban.