Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

60 Ember Győző országnál nagyobb, idegen uralkodó által kormányzott birodalom volt, amelyben az ország saiátos érdeke nem mindig egyezett e nagyobb birodaloméval.

14 Ami végül a főispáni utasítás jelentőségét illeti, azt elsősorban abban látjuk, hogy az uralkodói abszolutizmus jellegére, célkitűzésére világít rá, annak abban az időszakában, amely felvilágosult periódusát közvetlenül megelőzte, s annak haladó vonásait már jórészt magán viselte. Más kérdés, hogy ez az utasítás kitűzött célját, a főispánoknak az uralkodói abszolutizmus szolgálatába állítását, elérte-e? Erre a kérdésre inkább nemmel válaszolhatunk, mint igennel. Tudjuk, hogy az uralkodói abszolutizmus legerősebb és leghajlíthatatlanabb ellenzéke Mária Terézia és II. József uralkodása idejében éppen az a főnemesség volt, amelyből, miként láttuk, a megyei főispánok kikerültek. Ezt a főnemességet egy főispáni utasítással megváltoztatni, az uralkodói abszolutizmus hívévé tenni, aligha lehetett. És nem vált az abszolutizmus hívévé, hanem mindvégig, egész annak lehanyatlásáig, a rendiség szilárd bástyája maradt az egész magyarországi megyerendszer. Nem változtatott ezen a helyzeten sem az, hogy II. József kerületeket szervezett a megyék helyett, sem az, hogy a XIX. század első felének köznemesi reformszakaszában adminisztrátorokkal váltották fel a főispánokat. Az is igaz viszont, hogy az uralkodói abszolutizmus, haladó periódusában, az ellenzéki megyékkel és főnemesekkel szemben is, számos célját megvalósította, nem jelentéktelen eredményeket tudott elérni. Annak ellenére is, hogy más európai országokkal és magának a Habsburg birodalomnak cseh—osztrák tartományaival ellentétben, Magyarországon a városi polgárság támogatására a nemesség elleni küzdelmében nem számíthatott. A szabad királyi és bányavárosok A szűkebb Magyarország városai tulajdonképpen már nem a területi, a regionális, hanem a helyi kormányzatnak voltak a szervei. Közülük mégis csak a mezővárosokat, az oppidumokat tartjuk helyi kormányzati szerveknek, amelyek a megyéknek alá voltak rendelve. A szabad királyi és bányavárosokat ellenben, amelyek a megyéktől függetlenül nem azok alatt, hanem mellettük működtek, inkább a kormányzat regionális, területi szerveinek tekinthetjük. A szabad királyi és bányavárosok fejlődésében a török kiűzése utáni évtizedek fontos periódust jelentettek, különösen a töröktől visszafoglalt területeken, ahol e városok köre több új helységgel bővült. Területi alapon tekintve e városokat, 6 csoportjukat különböztethetjük meg. Az első csoportba az Északnyugati Felvidék szabad királyi városai tartoztak, Pozsony megyében Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor és Szentgyörgy, Nyitra 14 Az 1752. évi főispáni utasítás a Magyar Országos Levéltárban van A 77 jelzet alatt A főispánságra vonatkozó irodalomból lásd: Hajnik Imre: Az örökös főispánság. Bp., 1888.; Somogyi József: Magyarország főispánjainak története. Bp., 1902.