Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

46 Ember Győző Amíg a sójövedelem kezelése ki volt véve a magyar kamara hatásköréből, a lej nagyobb bevételt a harmincadjövedelem jelentette. Ez így alakult: 1713 37.595 forint 1717 94.305 forint 17291731 230.500 forint 1734 297.061 forint 1740 279.493 forint Megváltozott a helyzet, amikor a sójövedelem is a magyar kamara igazgatása alá került. Bevételei ugrásszerűen megnövekedtek, és a sójövedelemből származók kb. másfélszeresét jelentették az egyebeknek. 1743 1749 Sójövedelem 1.483.542 1537.563 forint Egyéb 985.671 1.030.305 forint Összesen 2.469.213 2.567.868 forint A sójövedelem után a második helyen a harmincadbevételt talárjuk. Az 1750-es években így oszlottak meg a magyar kamara bevételei: 1754 1759 Sójövedelem 1.552.253 1.585.163 forint Harmincadjövedelem 577.794 640.233 forint Birtokjövedelem és egyéb 543.090 466.056 forint Összesen 2.673.137 2.691.452 forint A magyar kamara kiadásai általában a bevételekhez igazodtak, olykor valamennyivel meg is haladták azokat. A különbözetet a XVII. században és a XVIII. század elején a félharmincadból fedezték, amely tulajdonképpen nem kincstári jövedelem, hanem az országgyűlés által megszavazott hadiadó sajátos formája volt, amelyet a rendes harmincaddal együtt a kamara kezelt. A kiadások között időszakunk elején a legnagyobb tételt a királyi kormányzat tisztviselőinek a fizetése jelentette. Ide számíthatjuk a nyugdíjakat, kegydíjakat, segélyeket, ajándékokat, alamizsnákat, amelyeket részben volt tisztviselők, részben pedig az uralkodónak különböző szolgálatokat tett személyek kaptak. Másik csoportja a kiadásoknak katonai jellegű volt. Ide sorolhatjuk a katonaság élelmezésére fordított egyházi tized bérleti díját is. Viszonylag jelentős összegeket fordított a kamara a kincstár által felvett kölcsönök kamataira, törlesztésére.