Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

32 Ember Győző tikának, amelynek egyik legfontosabb eszköze a magyar kamara volt, a városok sokat köszönhettek, elsősorban azt, hogy háztartásuk rendbejött, adósságaikat letörlesztették, gazdaságilag megerősödtek. Más kérdés, hogy a Habsburg abszolutizmus nem találta meg bennük azt a nemesellenes szövetségest, amelyre számított. És hogy a magyarországi feudalizmust végülis nem a polgárság döntötte meg, de mégcsak említésre méltó szerepet sem játszott az 1848-as „polgári" forradalomban. A felségjog alapján származó kincstári jövedelmek között mindig az elsők között szerepelt, sokszor a legelső volt a külkereskedelmi áruforgalom vámja, amelyet a szűkebb Magyarországon évszázadok óta harmincadnak, Erdélyben pedig húszadnak neveztek. Az erdélyi elnevezés már abból az időből származott, amikor általában az áruk értékének huszad részét, azaz 5%-át szedték külkereskedelmi vámként. A harmincad is már évszázadok óta általában huszadot, azaz 5%-ot jelentett, a régi, a megváltozott vámolási tarifát már nem tükröző kifejezést azonban megtartották. A harmincadot a külkereskedelmi vámhivatalokban, az úgynevezett harmincadhelyeken szedték, és ahhoz a kamarához szolgáltatták be, amelynek illetékességi területén a kérdéses harmincadhely feküdt. A török kiűzése után, miként láttuk, több kamara vagy különböző néven nevezett kamarai hivatal volt illetékes Magyarországon és kapcsolt részein. Mindegyiknek a területén számos harmincadhivatalt szerveztek, hogy a vám fizetése nélküli áruszállítást, a csempészést minél nehezebbé tegyék. A harmincadhelyek száma olyan mértékben megszaporodott, amely már nemkívánatosnak bizonyult. Idővel azonban, amint láttuk, egész Magyarországon és kapcsolt részein a magyar kamara lett az egyetlen illetékes országos kincstári hatóság, az Összes harmincadhivatal alája tartozott, a külkereskedelem teljes vámjövedelmét ő kezelte. A harmincadhelyek elburjánzása a török kiűzése után az országgyűlést is foglalkoztatta. Az 1712/15. évi országgyűlés XCI. artikulusa név szerint felsorolta azokat a hivatalokat, amelyeknek működését engedélyezte, a fel nem soroltakat pedig megszüntetettnek nyilvánította. A törvénycikkből megállapítható, hogy a harmincadhelyeket területi alapon 6 csoportba sorolták, továbbá hogy majdnem minden főhivatalnak voltak fiókjai vagy leányhivatalai. A hivatalok így oszlottak meg a csoportok között: Fő Fiók Dunáninnen 16 16 Dunántúl 16 29 Felső-Magyarország 18 29 Arad-Szeged-i kerület 2 10 Horvátország 8 20 Szlavónia és a Tengermellék 31 4 összesen 91 108