Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
24 Ember Győző legalkalmasabb embere került az új hivatal élére, amelyet 20 éven keresztül vezetett. Elsősorban neki köszönhető, hogy a polgári biztosi szervezet beváltotta a működéséhez fűzött reményeket. További működéséről nem tudunk, minthogy történetírásunk eme, az ország lakossága, elsősorban az adófizető, az elszállásolt katonaságot természetben ellátó jobbágyság sorsának alakulásában nem lényegtelen szerepet játszó hivatalnak a múltját sem tisztázta még. é A magyar kamara A magyar kamara illetékessége Mielőtt a magyar királyi helytartótanácsot az 1722/23. évi országgyűlésen törvénybe iktatták, majd 1724-ben életbe léptették, a szűkebb Magyarországnak egyetlen központi közigazgatási kormányhatósága az I. Ferdinánd által, rövidesen 1526-ban történt trónralépte után, felállított magyar királyi kamara volt. Röviden csak magyar kamarának, vagy pozsonyi kamarának nevezték, székhelyét ugyanis felállítása után rövidesen Budáról Pozsonyba tették át, 1711 és 1765 között állandóan Pozsonyban működött. Területi illetékessége kezdetben a Habsburgok uralma alá került egész Magyarországra kiterjedt, az ország kapcsolt részeire: Horvátországra, Szlavóniára és Dalmáciára is. A török hódítás, az önálló erdélyi fejedelemség megalakulása, az illetékessége alá tartozó területet erősen lecsökkentette. De jelentősen csökkent a magyar kamara illetékességi területe azáltal is, hogy még I. Ferdinánd 1556-ban egy második kamarát is szervezett, és az ország észak-keleti részét, amelyet Felső-Magyarországnak neveztek, a pozsonyi kamara illetékessége alól ennek az új kormányhatóságnak az illetékessége alá utalta át. Az új kamarát, amelynek Kassa lett a székhelye, szepesi kamarának nevezték. Tudjuk, hogy a XVI. és XVII. században a szepesi kamara, gyakran mint adminisztráció vagy igazgatóság, időnként közvetlenül a bécsi udvari kamarának, időnként pedig a magyar kamarának alárendelten működött, sőt az erdélyi fejedelemséghez, Thökölyhez és II. Rákóczi Ferenchez is tartozott. A török kiűzése és Erdélynek Habsburg uralom alá kerülése után lehetőség nyílt arra, hogy a magyar kamara területi illetékességét kibővítsék, az ország visszafoglalt részeire is kiterjesszék. Ez azonban részben egyáltalában nem, részben pedig nem azonnal, hanem csak fokozatosan történt meg, a visszacsatolással, a reincorporatióval kapcsolatosan. A visszafoglalt területek csak visszacsatolásuk alkalmával kerültek a magyar kamara illetékessége alá. Erdély visszacsatolására 1848 előtt nem került sor. A Partium csak átmenetüeg került vissza Magyarországhoz, a magyarországi kormányszervek illetékessége alá. A töröktől visszafoglalt szűkebb magyarországi, nemkülönben horvát-szlavón— dalmát területeket rövidebb-hosszabb ideig nem bocsátották a magyar kamara igazgatása alá, hanem kamarai kormányzatukkal különböző újonnan szervezett hatóságokat bíztak 6 A polgári biztosság kezdeteire lásd: Ember Győző; A commissariatus provinciális felállítása Magyarországon. A Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyvei 1934.
