Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - KRÓNIKA - Szigetvári Gyuláné: Török Mária (1924–1982) / 245–246. o.

Krónika 245 támasztotta alá. Végezetül pedig, de nem utolsó sorban maradéktalanul szerette levéltárosi hivatását, amelyet nem kényszerűségből végzett munkának, hanem a tudomány érdekében vállalt nemes szolgálatnak tekintett. 1971. július 1-én, a Magyar Országos Levéltár IV. osztályának vezetőjeként vonult nyugállományba. A nyugdíjazását követő néhány évben még töretlen energiával dolgozott, széleskörű ismereteire még számosan igényt tartottak. A halálát megelőző utolsó három-négy évben az addig csodált munkabíró képesség hirtelen visszaesett . .. azután jött a megdöbbentő hír. Mosolygó, kerek arca, köpcös alakja visszavonhatatlanul a múlté. Mi valamennyien, volt munkatársai és barátai már csak annyit tehetünk, hogy emlékét őszinte tisztelettel és szeretettel megőrizzük. Szilágyi Gábor TÖRÖK MÁRIA 1924-1983 1983 február végén szomorú hírt kaptunk: volt kolléganőnk, Török Mária elhunyt. Rövid ideig tartó szenvedés után ragadta el a halál Utolsó útjára sokan kísértük, a rokonok mellett mi is ott álTtunk, akik életében barátai voltunk. Török Mária 1924. július 3-án Budapesten, pontosabban Pesterzsébeten született. Korán félárvaságra jutott, de rokonai édesanyja segítségére voltak neveltetésében. Polgári iskolai tanulmányai után óvónőképzőbe jelentkezett, azt elvégezve 1943-ban oklevelet szerzett. 1955-ig - 12 évig mint óvónő dolgozott. Az általa hivatásnak tekintett, maga által választott pályát mégis egy idő után ott kellett hagynia. Egészsége megrokkant, s orvosi tanácsra vált meg óvónői hivatásától. 1955 októberétől a Központi Gazdasági Levéltárnál kezdte levéltári pályafutását mint időszaki munkaerő. 1957. november 1-én levéltári kezelőként kinevezték. Szeretett dolgozni, elmondhatjuk, hogy számára a munka nem volt robot, igyekezettel és jókedvűen végezte feladatát. Az akkoriban fellendült iratbeszállításokban tevékenyen vett részt. Ez a munka soha nem volt könnyű, de az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején különösen nem. A Központi Gazdasági Levéltár rendezetlen, távolról sem tiszta iratokat kapott megőrzésre. Gyakorta a szó szoros értelmében csak lapátolni lehetett a tűzből-vízbó'l menekített iratokat. A háború után elkallódott, sokszor sáros és égett, máskor véres iratokat kellett menteni. Mária - aki maga ragyogott a tisztaságtól, csín és jó ízlés jellemezte -, ilyenkor zokszó nélkül, ha kellett, könyökig kotort az irathalomban, keresve, hogy mi az, ami még menthető, szálanként vizsgálva minden iratot, jegyzéket készítve azokról, amelyek majd az utókor számára történelmi értéket képviselhetnek. 1962. január 1-én a Központi Gazdasági Levéltár megszűnt, illetve a Magyar Országos Levéltár IV. osztályává, úgynevezett gazdasági levéltárává alakult át. Török Mária, aki a Központi Gazdasági Levéltárban korábban a kutatószolgálatot is ellátta, itt még jobban megismerte a vállalati iratanyagot, mert a IV. osztályon - több hely lévén - megindulhatott a korábban beszállított iratok rendezése. Hivatása lett a levéltári munka, példás munkafegyelmével elnyerte felettesei megbecsülését. 1965. január 1-től miniszteri mentesítéssel segédlevéltárossá sorolták át. Az Országos Levéltárban a bankok, takarékpénztárak, hitelszövetkezetek és biztosító intézetek, majd később a bányák, valamint a vas-, fém- és gépipari, továbbá a vegyipari vállalatok rendezésében vett részt. Többnek közülük referense is volt 1972-ben a Levéltári Leltárak 57. köteteként megjelent repertóriuma: A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Rt. iratai 1976. január 1-én a Budapest Főváros Levéltára III. osztályára került, ott a vas-, fém- és gépipari 50 fond iratai közül 36 rendezése az ő munkája.