Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - IRODALOM - Sáry Frigyes: Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381–1876. (Pest megyei levéltári füzetek 4.) Bp., 1982 / 229–230. o.

Irodalom 229 egyéb adatokat alig vagy egyáltalán nem sikerült szerezni, címerüket azonban közlésre érdemesnek ítélték, mivel heraldikai szempontból érdekesek (pL Zeber János Jakab). Az előszót az egyes családok vagy személyek és címereik részletesebb ismertetése követi. Ahol lehetséges, közlik a tanulmányokra, orvosi működésre, irodalmi tevékenységre és a címernyerés körülményeire utaló adatokat, majd néhány szóval a címert is jellemzik. Ezek nyomán egy sor érdekes és jelentős személyiség válik közismertté: a Spillenbergek, akik Leydenben, Baselben, Wittenbergben tanultak, s Lőcse város, valamint a király orvosai voltak; Augustini Keresztély, a Balsanum Hungaricum nevű fenyőolaj-készítmény előállítója és a királyi botanikuskert létrehozója; Perliczy János, aki húsz évi kitartó küzdelem után éri meg a nagyszombati egyetem orvosi karral való kibővítését (1769); Plenck József Jakab, a pesti egyetem professzora, akinek egyik orvosi írását japán nyelvre is lefordították; Mocsi Karoly, akinek műve, A bábamesterségnek eleji a XVIII. század végén, két kiadást is megért; a Stáhlyak, akik a járványok megfékezésében játszottak kiemelkedő szerepet, majd 1848-ban volt fontos szerepük a közegészségügyben. A kiadvány külön érdekessége az első magyar orvosi címer ismertetése: Zágrábi Dabi Mihály, Zsigmond király udvari orvosa és diplomatája a nyugati egyházszakadás megszüntetése körül szerzett érdemeiért kapta nemesi címerét 1430-ban. A címerpajzson kék mezőben keskenyített arany szarufa látható szárai között - Dabi foglakozására utalva - három zápfoggal. Másik érdekesség az egyik leghíresebb magyar orvosi család, a Korányiak bemutatása. Itt valóban orvosdinasztiáról beszélhetünk: tagjai az 1840-es évektől máig híres orvosokként tevékenykednek. A kiadvány külalakját tekintve is elismerésre méltó: a címerek ízléses rajzai, az élénk, mégsem rikító színek egyszerre dicsérik a rajzoló és a nyomda munkáját. Sajnos a szövegbe becsúszott számtalan kisebb sajtóhiba, ezenfelül az ismertető füzet utolsó lapjáról lemaradt a néhány sornyi angol szöveg is. Ezek a hibák ugyan az egész munka értékét nem csökkentik, de zavaróak lehetnek azon külföldiek számára, akik kezükbe veszik a kiadványt. Miként azt az ismertető füzet előszava is említi, a magyarországi orvosok címereinek teljes felkutatása még nem történt meg. Mégis, jelentős eredmény a kiadvány megjelenése, mert értékes adatokat szolgáltat a hazai művelődéstörténet számára, emellett határainkon túl is népszerűsíti a magyar heraldikát és genealógiát. Köblös József HORVÁTH LAJOS: PEST MEGYE VÁROSI, KÖZSÉGI ÉS MEGYEI PECSÉTJEI 1381-1876. (Pest megyei Levéltári Füzetek 4.) Budapest, Pest megyei Levéltár, 1982. 378 1. örvendetes jelenség, hogy egyre több történész, kutató figyelme fordul a történeti segédtudományok felé. Ennek egyik értékes bizonyítéka Horváth Lajosnak a közelmúltban megjelent műve. Előszavában a szerző foglalkozik a pecsét lényegével, és - Werbőczit idézve - kifejti, hogy kiknek volt a középkorban hiteles erejű pecsétjük. A Tripartitum szerzője a községi pecséteket nem említi még, mert éppen az ő korában terjedtek el országos méretekben. Ezután Horváth rövid bibliográfiai áttekintést ad a pecséttan legújabb országos és helyi szintű irodalmáról. Végül gyűjtésének szempontjait ismerteti. Az adatgyűjtés a jelenlegi Pest megye területére terjedt ki. Időbeli alsó határul természetesen adódott 1381, amely esztendőből származik a megye legrégibb pecsétlenyomata, Visegrád város pecsétje. Időbeli felső határul azért választotta 1876-ot, mert ekkor egyesült a történeti Pest-Pilis-Solt megye a Kiskunsággal, és új megye jött létre. A gyűjtésben a teljességre törekedett. Az adattár elé a szerző részletes bevezető tanulmányt készített. Ennek első részében a hiteles okiratokat kiállító közigazgatási szervek: a megyehatóság, a városok, a falvak, a parasztvármegye pecsétjeinek történetével foglalkozik, a második részben pedig a pecsétek részletes pecséttani vizsgálatát adia.