Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

22 Ember Győző 16 volt. Ez volt a legnagyobb létszámú segédhivatal. - Egy kapus és egy fűtő tartozott még a helytartótanács státusába, amelynek teljes létszáma 1724-ben 43, 1765-ben pedig 69, közülük 1724-ben 26, 1765-ben pedig 33 az ügyek érdemi intézője. Ennyi ember elegendő volt az anyaország országos szintű általános közigazgatásához. Igazán nem mondhatjuk soknak, ha arra gondolunk, hogy napjainkban egy közepes nagyságú helység tanácsának hány alkalmazottja van. Történetírásunk, sok más adóssága mellett még a helytartótanács történetének a tisztázásával is tartozik. Működésének főbb jellemzőit időszakunkban így is megállapíthatjuk. Noha utasítása erősen hangsúlyozta, hogy a helytartótanács királyi hatóság, az ügyek érdemi intézői: a tanácsosok és a titkárok nemesek lévén, a helytartótanácsról is azt mondhatjuk, amit a magyar kancelláriáról állapítottunk meg, hogy az uralkodói abszolutizmus és a rendiség között kialakult dualizmusban 1711 és 1765 között inkább az utóbbinak az oldalán állott, nem utolsósorban azért, mert — miként a magyar kancelláriánál — tanácsában is a főnemességé volt a meghatározó szerep. A törvények és az uralkodói rendeletek érvényesülése érdekében sokat tett, de inkább végrehajtott, mint önállóan kezdeményezett. Működésének legnagyobb jelentőségét abban látjuk, hogy a kormányzat alsóbb szintű, rendi jellegű hatóságait, a megyéket, a szabad királyi és bányavárosokat, a kerületeket ellenőrzése alá vonta, működésüket egységesebbé tette, a központi hatalomnak a gazdaság fejlesztését és a lakosság javát szolgáló intézkedéseit általuk többé-kevésbé megvalósította. Történetietlen lenne, és az igazság elferdítésére vezetne, ha az 1724 és 1765 közötti helytartótanács működését a XIX. század második negyedének helytartótanácsára gondolva ítélnők meg.

4 A commissariatus provinciális A helytartótanács megszervezésével párhuzamosan került sor az országos vagy tartományi biztosságnak (commissariatus provinciális) a felállítására. Az 1722/23. évi C. törvénycikk csak mint biztosságot (commissariatus) említette, amelynek igazgatóját a helytartótanács főúri tanácsosai közül, 4 biztosát pedig az ország 4 kerületéből a köznemesek — de nem a helytartótanácsi tanácsosok közül — fogja az uralkodó kinevezni. A kerületi biztosok számát, ha szükséges lesz, növelni is hajlandó. A biztosság rendeltetését illetően pedig a már elhatározott utasításra hivatkozott az artikulus. 4 A helytartótanács 1724. évi utasítása a Magyar Országos Levéltárban A 77 jelzet alatt található. Történetére lásd a régebbi irodalomból: Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé novae. I. Bécs, 1735. és Kassics Ignác: Enchiridion. I—III. Pest, 1825.; az újabb irodalomból: Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. Bp., 1933.; Ua: A magyar királyi helytartótanács ügyintézésének története 1724-1848. Bp., 1940.; Ua: A helytartótanács egyházügyi bizottságának kialakulása. Regnum. 1942/43., továbbá Szücs-MaksayFelhő-Nagy-Sashegyi- Trócsányi a 3. sz. jegyzetben idézett mű.