Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.
20 Ember Győző got a király rendelkezéseinek megfelelően kormányozza. Ebben az utasítást kell követnie, amelyen azonban az uralkodó bármikor tetszése szerint változtathat. A királyi utasítás már sokkal részletesebben körülírta a helytartótanácsnak főleg szervezetét és ügymenetét, mint az országgyűlésen összegyűlt rendek. Hatásköréről is többet mondott, bár ebben így is hiányosnak mondható. A 3., 4. és 6. pontok szóltak arról, hogy mik a helytartótanács tennivalói Először csak általánosan határozták meg rendeltetését abban, hogy az ország politico - oeconomico - militaris statusát, azaz közigazgatási, gazdasági és katonai helyzetét figyelje, az azzal kapcsolatos ügyeket intézze. A katonai ügyek nyilván a katonaság elszállásolásával, élelmezésével és vonulásával kapcsolatos biztossági ügyeket jelentették, a katonai igazgatás és bíráskodás kérdéseibe a polgári szerveknek, amilyen a helytartótanács is volt, nem volt beleszólásuk. Az utasítás, még mindig csak általánosan, azt is megjelölte, hogy a helytartótanácsnak működésében milyen érdekek szolgálatát kell szem előtt tartania. A magyar kancelláriának adott uralkodói utasításokhoz hasonlóan első helyen a királyi érdeknek a szolgálatát, a servitium regiumot emelte ki. Másodikként az egész ország közös érdekét (commune totius regni bonum, commodum et incrementum) említette. Harmadikként pedig az. ország mindenegyes lakosának, mindenegyes adózónak az érdekvédelmét (privatorum quorumvis regnicolarum contribuentiumque incolarum ulterior permansio et conservatio) hangsúlyozta. Tehát nemcsak az adó alól mentes uralkodóosztályok, hanem az adózó nép sorsának gondozását is a helytartótanácsra bízta az uralkodó. Még mindig általánosan szólva, azt a feladatot bízta az utasítás a helytartótanácsra, hogy a törvények és a királyi rendeletek megvalósulásáról gondoskodjék. Ennek során a megyék és a városok működését kísérje elsősorban figyelemmel. A feladatok konkrétabb felsorolásában első helyen az adó igazságos szétosztását és pontos behajtását nevezte meg az utasítás. Majd felsorolta az 1722/23. évi országgyűlésnek közigazgatási, gazdasági és népvédelmi vonatkozású rendelkezéseit, mint amelyek megvalósulásáról a helytartótanácsnak kell gondoskodnia. Nem szólt az utasítás a helytartótanácsnak a magyar kamarához való viszonyáról, illetve a két országos hatóság hatáskörének elhatárolásáról. Pedig kétségtelen, hogy sok olyan ügykör, amelyet korábban a magyar kamara intézett, a helytartótanács hatáskörébe került át, továbbá, hogy voltak olyan ügykörök is, például a szabad királyi városok ügyei, amelyeket mindkét hatóság intézett, akár közösen, akár külön-külön. Az uralkodó ä vallásügy tárgyalását kivette az országgyűlés hatásköréből, a vallásügyi kérdések szabályozását, a sérelmek orvoslását a maga számára tartotta fenn. Ezt a helytartótanácsnak adott utasításban is leszögezte. A vallásügyi rendeletek előkészítését nem a helytartótanácstól várta, annak feladatául csak azt jelölte meg, hogy a rendeletek megvalósulását ellenőrizze és segítse elő. Az igazságszolgáltatásban a törvényekhez hasonlóan az utasítás sem szánt szerepet a helytartótanácsnak, azt azonban feladatává tette, hogy az alsófokú, nem uralkodói bíróságoknak a szabályszerű működését ellenőrizze. Láttuk, hogy ugyanilyen feladatot kapott a magyar kancellária a királyi bíróságok működését illetően. Miként a magyar kancelláriának adott uralkodói utasítások, a helytartótanács utasítása sem szólt az új hatóság területi illetékességéről. Ez az illetékesség általában megegyezett a magyar kancellária illetékességével, egy lényeges különbség azonban volt közöttük. A helytartótanács illetékessége nemcsak a még vissza nem csatolt területekre nem