Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
Kapy A ndrás. Egy budai polgár pályája a XV. század elején 18 3 reteit később egy másik főúr szolgálatában kamatoztatta. Könnyen elhelyezkedhettek, hisz ismereteiknek, gyakorlati tapasztalataiknak bárki hasznát tudta venni. Kapy András halála 135 színes, változatos életutat zárt le. Budai polgárcsaládból származott, amelynek a jelek szerint jelentős vagyona volt. Életútja, amely a megyei birtokos nemességhez vezetett, ugyan nem volt általános a városi lakosság körében, de szokatlannak sem mondható. A patriciátus tagjai gyakran összeházasodtak a környék nemességével, s közülük sokan végül a vidéki birtokosi életformát választották. A nemesi családok között is akadtak olyanok, akik a városban telepedtek le, s pénzüzletekkel foglalkoztak. Kapyt már rokoni kapcsolatai is a nemesség felé vitték, de ambíciói ugyancsak ebbe az irányba vezették őt. Nemesi kiváltságok szerzése, címeres levél kieszközlése jelezték ezt. Társadalmi felemelkedésének az előfeltételét vagyona gyarapításában látta. Nem elégedett meg azzal, hogy az uralkodó csak egyszer jutalmazza a szolgálatait, hanem újabb birtokokat kért (s kapott) tőle. Egregy, Kapi példája mutatja, hogy a nagy vagyon megszerzésénél többre vágyott. Célja az volt, hogy váruradalom birtokosa legyen. Ezzel nemcsak tulajdonát tudta biztosítani a betolakodókkal szemben, hanem arra is számíthatott, hogy közel jut az uralkodó osztály felső rétegéhez. Ezt — mint családi kapcsolatai elemzéséből leszűrtük — sikerült elérnie. Ebből a szempontból karrierje rendhagyó, hisz polgártársai közül alig néhányan jutottak ilyen magasra. A földbirtoknak a társadalmi emelkedés mellett természetesen konkrét gyakorlati haszna volt, tudniillik biztosítékul szolgálhatott üzleti tevékenységéhez. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a földtulajdon révén feudális járadékok élvezője lett (mint az ország nemesei), ami nem kevés többletjövedelmet biztosított a számára. Életmódja is sajátosan alakult. Városi háza volt, polgári pénzüzletekkel foglalkozott, de ugyanakkor gondos birtokos volt, aki uradalmi központját különböző előjogokkal igyekezett felvirágoztatni, s kínosan vigyázott arra, hogy jobbágyait a kisebb terhek ígéretével ne csábítsák el tőle (1411-ben szomszédai a királyi rendelet ellenére az új pénzt három régi szaracén dénárnak számolták). Mint mondtuk, céljai nemesiek voltak, de a módszerei különböztek attól a módtól, ahogy a földesúri társadalom tagjai érvényesülni akartak. Eszközeiben polgár őseihez hasonlított. András mester érdemeket elsősorban nem haditettek révén szerzett (bár 1403-ban erre is sor kerülhetett), hanem foglalkozása révén. Munkája jellegzetesen polgári volt. Kölcsönöket adott uralkodójának és magánszemélyeknek, birtokokat vett zálogba, kereskedőkkel állt kapcsolatban, és polgártársaihoz hasonlóan jövedelmét kamarai szolgálattal és bérlettel igyekezett gyarapítani. Pénzügyi karrierjét Ozorai Pipóval való összeköttetései egyengették. Az 1403-as főúri mozgalom bukása után válhatott a sókamaraispán familiárisává, ő is ahhoz az olaszokból, németekből, magyarokból álló körhöz tartozott, amely a király belső híve körül csoportosult, és amelynek a tagjai a pénzügyigazgatás különböző területein (néha egymást váltva) dolgoztak, ők valamely főúr szolgálatát könnyen felcserélték az uralkodó közvetlen szolgálatával, fgy Kapy nemesként is polgári vállalkozó maradt. Szemléletmódja is más volt. Becsülte az írástudókat, szívesen alkalma13S Az 1387 és 1413 közötti időszakból ismerjük Kapi-i András fia István császári közjegyző és egri egyházmegyei clericus nevét (DF. 283492 - F. X/8. 235.; DF. 232854.). öt azonban nem fűzték rokoni szálak ehhez a családhoz.
