Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
180 Draskoczy István elzálogosítani, majd eladni az óbudai apácáknak. Adósságait Kapyval szemben sem rendezte, s az ügy — ítélet nélkül — haláláig húzódott. Pereskedett az óbudai apácákkal is. Végül ügyét halála után fia, János rendezte 1433-ban. 12 4 Az övétől eltérően alakult a másik polgári származású familiáris, Zeleméri László pályája. Váradról származott, apját Péternek hívták. Litteratus műveltséggel rendelkezett, s egy alkalommal a magister címzést is megadták neki. Kapy András szolgálatában dolgozott a debreceni sókamaránál. 1413-ban debreceni alkamarásnak, 1416-ban debreceni sókamarásnak mondták. Hivatali működése során ismerkedett meg a Szabolcs és Szatmár megyében birtokos Zeleméri Péter fia Lászlóval, akinek a leányát, Erzsébetet 1413-ban vette nőül. Ebből az alkalomból szabályos örökösödési szerződést kötött apósával. így hozzájutott felesége révén a leánynegyedhez, de a két fél a másik örökös nélküli halála esetén az elhunyt jószágainak a tulajdonosává vált. Kapy halála után sem vált meg hivatalától. 1420-ban alkamarásként, ugyanennek az évnek a szeptemberében debreceni kamarásként tűnt a szemünk elé. Ekkor vette zálogba Poroszló-i Jakabtól a poroszlói szárazvámot, réwámot és malmot s a település egy részét (15 telek). Valószínűleg ekkor már nem alárendelt, hanem mint Ozorai Pipo embere irányította a kamarát. Hosszú ideig lehetett hivatalában (Ozorai haláláig? ), mert azután is, hogy megvált tőle, neve mellett megmaradt a „camararius" szócska. 12 5 Zelemérinél sokkal színesebb életpályát futott be Zsadányi Mihály fia, Tamás deák. Származásáról nem sikerült semmit sem megtudnunk. Talán egyike volt azoknak a szatmári alkamarásoknak, akiket 1412-ben Pero tordai kamarás elé idéztek, de lehetséges, hogy Sarogh-i litteratus Tamással azonos, aki 1414-ben íratta át ura egyik oklevelét. 126 1415-ben és 1416-ban Szatmáron volt kamarás. 127 Az ebben a megyében birtokos Pyskárkos-i családba házasodott be, és felesége, Katalin révén lett zálogbirtokos Zsadányon és Tyúkodon. Természetesen Pyskárkoson is részbirtokos volt. Ettől kezdve Zsadányinak nevezték őt az oklevelek. Felesége örökölt vagyona nem lehetett túlságosan nagy, hisz Katalinnak több fiútestvére volt, s apósa és rokonai még 1406-ban 6 részre osztották a családi javakat. Nejének egyik fivére, János 1433-ban és 1436-ban krasznai főesperesként tűnt fel. 128 Mint mondtuk, Tamás 1415—16-ban szatmári kamarás volt. Nem tudjuk, hogy mikor vált meg a sóadminisztrációban viselt hivatalától. Midőn 1424-ben Ozorai Pipo arra 124 Bártfai 430. sz.; Bártfai Szabó László: Óbuda egyházi intézményei a középkorban. Bp. 1935. 95. sz.; Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése. (Tanulmányok Budapest múltjából.) 1964. 131.; Budapest története II. 74.; Dl. 64165., Dl. 64191., Dl. 64201., DF. 273862., Dl. 64232., Dl. 64235., Dl. 64240., Dl. 64242., Dl. 64245., Dl. 64266., Dl. 64278., Dl. 10124., Dl. 11523., Dl. 10956., Dl. 10999., Dl. 12508., Dl. 12317., Dl. 12325. (Jakab deák pályája utolsó szakaszára és pereire vonatkozó oklevelekre lektorom, Kubinyi András hívta fel a figyelmemet, amit ezúton köszönök neki.). 125 D1. 30766., Dl. 53896., Dl. 13195.; Debrecen szabad kir. város levéltára diplomagyűjteményének regesztái. összeáll.: Herpay Gábor. Debrecen, 1916. 79. sz.; Károlyi II. 55-56.; Z. VI. 485., VIII. 373. Arra, hogy a forrásokban előforduló két Zeleméri Péter fia László nem ugyanaz a személy :D1. 30766., Z. VI. 312., 418. A Zeleméri család eredetileg aGút-Keled nemzetségből származott {Karácsonyi János: A. magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. II. Bp., 1901.27. skk.). 116 Z-W. III. 537.; Dl. 64170. »•'Dl. 65009., Dl. 65041. »"Pyskárkosiakra: Dl. 65001., 65015., 65016., Dl. 65032., Dl. 65043.
