Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711–1765 / 3–100. o.

Magyarország közigazgatása 1711-1765 . 17 álló rendszer megváltoztatását akarta, hanem ellenkezőleg: annak konzerválását. A magyar főnemesség ekkor lett híve az uralkodói abszolutizmusnak, a magyar kancellária ekkor vált készséges eszközévé. Köztudatunkban az uralkodói abszolutizmus és a magyar kancellária viszonyának 1790 utáni képe él, mint ahogyan az uralkodó és a magyar főnemesség viszonyát is az 1790 utáni helyzet alapján látja. Ezt a helyzetet azonban 1790 előttre visszavetíteni óriási tévedés lenne, mind a Habsburg abszolutizmus, mind a magyar rendiség teljes félreismerését jelentené.

3 A magyar királyi helytartótanács A magyar kancellária helyével és szerepével a rendi dualizmusban, idegen uralkodói abszolutizmus és magyar rendiség között, sokban egyezett vagy hasonlított hozzá a magyar királyi helytartótanácsé. Ennek a kormányszervnek a megszervezését az 1722/23. évi országgyűlésen iktatták törvénybe, működését 1724-ben kezdte meg. Előzményei a XVI. századba, I. Ferdinánd idejére nyúlnak vissza. A Habsburgok osztrák és cseh tartományaiban már a XVI. században úgynevezett kormányokat vagy kormányzóságokat (régimen, Regierung) szerveztek, azzal a rendeltetéssel, hogy az illető tartomány általános közigazgatásának uralkodói központi kormányszervei legyenek. Ilyen kormányszerv felállítására az 1540-es években Magyarországon is sor került. Minthogy vezetője az uralkodó magyarországi helytartója lett, a történelmi irodalom helytartótanácsnak is nevezi. Működése azonban az 1550-es évek elején megszakadt. Újabb kísérletre az 1670-es években, a Wesselényi-féle összeesküvés és az alkotmány felfüggesztése után került sor, az Ampringen Gáspár által vezetett kormányzóság formájában. Ez a kormányzóság sem volt hosszú életű. A kísérletek kudarca azonban nem arról győzte meg az uralkodói abszolutizmus bécsi politikusait, hogy ilyen kormányszervre az országnak nincsen szüksége. A török kiűzése után készült Einrichtungswerk az új berendezkedés, a kormányzati reform egyik legfontosabb tényezőjeként számolt az ország általános közigazgatásának új központi kormányhatóságával. Megszervezésére mégis csak az 1722/23. évi országgyűlésen került sor. Az országgyűlés 97-98. és 101—102. artikulusai foglalkoztak a magyar királyi helytartótanáccsal, amelynek latin neve consilium regium locumtentiale Hungaricum volt. Uralkodói kormányszerv lett, amely a Habsburgok udvari és országos közigazgatási hatóságainak a mintájára kollegiális szervezeti alapon működött, ami azt jelentette, hogy az eléje kerülő ügyekben nem a hatóság vezetője, az elnök döntött, hanem az elnök vezetése alatt álló tanács, amely határozatait szótöbbséggel hozta. Ha a szavazatok egyenlő arányban oszlottak meg, az elnöki szavazat kettőnek számított és döntött. 3 A magyar kancelláriáról a magyarországi és erdélyi központi kormányszervek történetének keretében nyújt összefoglaló tájékoztatást egy oktatási célra készült munka: Szűcs Jenő-Maksay Ferenc-Felhő Ibolya-Nagy István-Sashegyi Oszkár-Trócsányi Zsolt: A magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működésének története 1526-1867. Bp., 1958. — A korábbi jogtörténeti munkák közül említhető' Anton v. Virozsil: Das Staatsrecht des Königreichs Ungarn (III. Pest, 1866.) és Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet (Bp., 1947.). 2 Levéltári Közlemények 1983/1-2