Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
Kapy András:Egy budai polgár pályája a XV. század elején 167 A két család az Ozorai famíliában ismerkedett meg egymással. A köztük levő barátság 141 l-re odáig fejlődött, hogy midőn az év elején Kapy András a Kapira és Tölgyszékre vonatkozó adományait megerősíttette, az ügy relátora Benedek fehérvári prépost volt. 64 Mind Kapy, mind pedig a Szentgyörgyiek erős polgári rokonsággal büszkélkedhettek, s vagyonukat polgári módon pénzüzletekkel gyarapították. Nevük fel-feltűnt a pénzügyigazgatással kapcsolatos oklevelekben. Ezek a hasonlóságok, a közös érdekeltség előbb vagy utóbb közös üzleti vállalkozásnak is megteremtették az alapjait, amelynek a gyümölcseit egyaránt élvezték. Már 1411 előtt üzleti viszonyban álltak egymással. Szentgyörgyi Báhnt és Tamás 400 forint kölcsönt adtak Kapynak, aki ezt az 1411. szeptember 28-án kelt okmány tanúsága szerint hiánytalanul megfizette nekik. 65 Sokkal fontosabb volt az a kötelék, ami a kamara-haszna révén alakult ki közöttük. Az 1414-es évből több oklevél maradt fenn, amelyek azt tanúsítják, hogy a szatmári kamara-haszna fejében Kapy András különböző összegeket fizetett ki Szentgyörgyi Bálint és László kamara-haszna ispánoknak: 1414. május 21-én Vince Lászlónak 500 forintot, május 30-án Lászlónak 2000 forintot, Bálintnak 1000 forintot, június 28-án Bálintnak ismét 1000 forintot, amihez november 17-én még 100 forintot tett hozzá. így májustól novemberig összesen 4600 forintot fizetett ki nekik 66 Ezek az okmányok mutatják, hogy Kapy András az adó beszedését azon a területen vállalta, ahol sókamarás volt, s ahol már 1405-ben, 1406-ban és 1408-ban ő hajtatta be a kamara-hasznát. Az utolsó oklevél megvilágítja azt is, hogy milyen minőségben foglalkozott Ő ezzel 1414-ben a szatmári kamara területén. Eszerint azért kellett még 100 forintot fizetnie, mert a bérleti díjjal adós maradt. így a fenti nyugták nem arról tanúskodnak, hogy a folyamatosan befolyt adóösszeget Kapy a két kamara-haszna ispánnak átutalta, hanem inkább arról, hogy fokozatosan külön-külön mindegyiküknek kifizette a bérleti összeget. Úgy látszik, Gyertyaszentelőkor nem volt elég pénze, s csak részletekben tudta folyósítani az előre kikötött pénzt. Más területeken az ügyeket a Szentgyörgyiek közvetlenül irányították. A szerémi kamarához tartozó Zala megyében a két rokon dikátorai végezték az adó behajtását. 6 7 Kapyt egy adat kivételével sem ebben az évben, sem a következőkben nem mondták kamara-haszna ispánnak, hanem csak a sókamarási címét tették ki az oklevelek írói. 68 Ez az utóbbi körülmény szintén azt sejteti, hogy ekkor kamarabérlő volt. A Szentgyörgyiek és a Kapy András közötti viszony azonban az eddig írtaknál sokkal bonyolultabb volt. Egy 1414. június 29-én kelt okmányból megtudjuk, hogy Vince BáÜnt és László kamara-haszna ispánok Kapyval közösen vették bérbe Ozorai Pipótól a lippai kamara kamara-hasznát. Kapy a bérleti díjnak reá eső részével adósa maradt a két Szentgyörgyinek, s ezt a pénzt, 300 forintot most fizette meg nekik. A következő évi bérleti összegről is megegyeztek, mert 1414. november 19-én Kapy 64 D1. 64152., Dl. 64153. 6Í D1. 64157. 66 D1. 64167., Dl. 64168., Dl. 64169., Dl. 64173., Dl. 64180. 6 'Zala II. 395-396.; DF. 258555. 48 1414. október 11. „comes lucri camararum nostrarum" (Dl. 64178.). Talán az oklevél szerzője tévedésből, a kamara-haszna szedésében meglevő üzleti érdekeltségei miatt adta neki ezt a címet.
