Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
164 Draskóczy István rásai adták ki a sót a désieknek. Egy-egy igazgatási egységnél több ilyen rangú tisztségviselő lehetett, mert 1412-ben Kapy négy szatmári alkamarását idézték Tordára. Előfordult, hogy az általa irányított körzetek élén álló személyek kamarási címet kaptak. így 1415 végén, amikor biztosan tudjuk, hogy András mester állt a debreceni sóadminisztráció élén, egy bizonyos Zeleméri László viselte ezt a címet. 1416-ban „comitem camararum salium regalium de debrechen" volt a rangja. Ugyanekkor 1415—16-ban a szatmári sókamarás tisztét Zsadányi Tamásnak adta két oklevél. Ennek ellenére sem László, sem Tamás nem rendelkezett azzal az önállósággal, mint Kapy, mert azzal szemben, aki hivatalosan a kerületeket igazgatta (Kapy), mindketten alárendelt helyzetben voltak. Ekkor András mester kezében egy egész országrész irányítása összpontosult. A feladatokat képtelen lett volna egymaga ellátni. Ezért az egyes egységek élére helyetteseket állított, akik — jelezve, hogy az ügyeket valójában ők intézik — néha felvették a kamarási címet. A kisebb feladatokat ellátó alkamarásoknak a rangja alacsonyabb volt. 50 Mint már említettük, a hivatalnokokat familiárisi szálak kötötték főnökükhöz, ahogy őt is ez a kapocs fűzte Ozoraihoz. Ezeknél a személyeknél, akiknél a feladatok ellátásához az átlagosnál több és speciálisabb ismeretek kellettek, a dominus és a familiáris közötti kapcsolat nem volt oly kizárólagos, oly erős, mint egy-egy nagybirtokos famíliájában. A vezető változása még nem jelentette azt, hogy a tisztviselői kar is teljesen kicserélődött. Zeleméri László például 1416 után is a helyén maradt. 5! Kapyt sóhivatali munkája nem akadályozta meg abban, hogy a királyi adó szedésébe bekapcsolódfék. Az adatok szerint a két üzletbe egy időben fogott bele. A pénzverés és az adóztatás szervezete az 1370-es évek reformjai következtében szétvált. Az előbbit továbbra is a pénzverő kamarák ispánjai intézték, míg az utóbbi külön ispán hatáskörébe került át. ők közvetlenül a királytól függtek, bérlők vagy hivatalnokok voltak. Az ország adószedői kerületekre volt osztva, amiket cultellusoknak hívtak. Területük azonos volt a pénzverő kamarák területével. 52 1405. szeptember 10-én Szatmár megye oklevelével tanúsította, hogy Károlyi László és András az Apathy birtokukon levő öt porta után a múlt évi és az ez évi kamara hasznát a bírsággal együtt Tétényi András emberének, Máté kamarásnak megfizették. 53 1406. november 21-én a kassai és a szatmári kamarák kamara-haszna ispánjának nevezték, de 1407 áprilisában már nem az ő feladata az adó kirovása és beszedése, mert ekkor azt állították róla, S0 F. X/5. 112. (Dl. 43082.); Z-W. III. 537. A sókamara szervezetére.Iványi passim. Zeleméri Lászlóra: Dl. 64191., Dl. 53986. Zsadányi Tamásra: Dl. 65009., Dl. 65041. Zeleméri 1413-ban alkamarási címmel tűnt fel (Dl. 30766.), míg Zsadányi Tamásra 1424-ben úgy emlékeztek vissza, hogy alkamarás volt (Temes I. 580-581.). Ez a két forráshely mutatja, hogy milyen bizonytalan volt az elnevezés. Egyben arra is figyelmeztetnek, hogy az ugyanazzal a címmel jelölt alkamarások feladatköre különböző volt. Egyikük a többi fölé került, és irányította a munkájukat, mintegy kamarási feladatkört látva el. 5 ' Lásd: 32. sz. jegyzet. Zelemérihez hasonlóan talán Zsadányi Tamás is tovább maradt kamarai szolgálatban. Kapy famíliájával dolgozatunk végén fogunk részletesen foglalkozni. 5 2 Kubinyi 1980. 14. skk.; Holub József: Zala vármegye története a középkorban. I. Pécs, 1929. 283. skk.; F. X/7. 546-547.; Dl. 12473. A kamara haszna és a rendkívüli adó kivetésének és behajtásának a szervezete elvált egymástól {Hómon 243., vö. Z. IX. 52-54.). 53 Károlyi 1.532.
