Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.

Kapy A ndrás: Egy budai polgár pályája a XV^. század elején 163 ügyet kellett rendezni.

48 Láttuk, hogy Ozorai a sókamaraispán, de a király a kamarájára vonatkozó ügyben közvetlenül Kapyhoz fordult, s az előbb elemzett kölcsönügyletbe is őt vonta be közvetlenül. Ozorai familiárisa, András mester hivatali működését ellenőrizte. Erre két adatunk van. 1407. március 2-án kiadott oklevelében azt bizonyította, hogy az András mester által benyújtott számadások hibátlanok voltak. Tudjuk, hogy a familiárisoknak akkor kellett elszámolást készíteniük, amikor megváltak a szolgálattól. Mivel — mint rámutattunk — ennek az esztendőnek az okmányai (ezt az egy esetet leszámítva) hallgatnak arról, hogy sókamarás volt, úgy gondoljuk, hogy ez a számadás is ebből az alkalomból készült. Sajnos, a kiadványból nem derül ld, hogy mekkora időszakot ölel fel ez a pénzügyi kimutatás. A következő oklevél ettől eltérő következtetések levonására ad lehetőséget. Eszerint Ozorai Pipo 1415. Szent Mihály nyolcadától egy évre bízta meg Kapy Andrást a szatmári, máramarosi, debreceni, poroszlói és más kamarák irányításával. Az elmúlt évről szóló kimutatást vizsgálva, a sóigazgatás vezetője megállapította, hogy 4030 forinttal adósa maradt elhunyt hivatalnokának. Kapy működési ideje egy évre szólt (október 6-án kezdődött), ezért az előző időszak akkor fejeződött be, amikor a másik periódus elkezdődött. Véleményünk szerint Kapy sókamarási működése (1409-et és 1410-et leszámítva) folyamatos volt. 1414-ben is máramarosi, debreceni kamarás volt. Ennek alapján feltételezhetjük azt, hogy ez az egy esztendős periódus tulajdonképpen pénzügyi év volt, amelynek a végén a jövedelem kezelője köteles volt a működéséről beszámolni, fgy az 1407. év már említett kiadványához képest változott a helyzet. Akkor valaki a számadások felülvizsgálata nélkül hosszabb ideig tölthette be a kamarási tisztet, most azonban csak egy évig. Az esztendő a bírósági gyakorlatból jól ismert Szent Mihály ünnepének nyolcadán kezdődött.

49 A sókezeléssel kapcsolatos napi teendőket a kamarás helyett alsóbbrangú tisztségviselői látták el, akik főnökük familiárisai voltak. Hivatalnokaikat officiálisnak vagy alkamarásnak mondták. A központ mellett vidéken is dolgoztak az adminisztrációnak az emberei. 1411-ben Sárosban és Szepesben működtek alkamarásai. 1412-ben alkama48

Z-W. III. 414., 537. Ozorai máskor is beleszólt kamarái ügyeinek az intézésébe (például ZSO. II. 6040. sz., 5397. sz.; Barabás: Teleki 437.). 49 Ügy gondoljuk, hogy feltevésünk akkor is valószínű, ha Kapy az 1414-15-ös évben mégsem kapott tisztséget a sóadminisztrációnak ezen a területén. Ha helyébe más jött, akkor ő sem tölthette be hosszabb ideig ezt a funkciót, mert Kapy Andrást 1414. május 30-án kiadott kútfőben mondták utoljára sókamarásnak. (Dl. 64169.) Ozorai Pipo 1426-ban több évre visszamenó'leg mutatta be királyának a számadásait {Wenzel Gusztáv: Okmánytár Ozorai Pipo történetéhez. TT. 1884. 622-623.). Zsigmond a Várdai Miklós csongrádi ispán és szegedi sókamarás által 1428. május 4-tó'l 1429. május 4-ig terjedő időszakban kezelt erdélyi sóról készített számadásokat vizsgáltatta felül. Ugyanakkor a szegedi sóvámról készült kimutatása az 1427. április 27. és 1429. május 4. közötti két év anyagát tartalmazta. Az 1429. július 10-én kiadott okmány címzése szerint Várdai töltötte még be a csongrádi ispán és a szegedi sókamara ispáni tisztét, tehát a vizsgálat, működésének csak egy (illetve a sóvám esetében kétéves) szakaszát ölelte fel, és május 4. után is hivatalában maradt. (Z. VIII. 387.). Várdai Miklós már 1427. február 10-én Csongrád megye élén állt. (Dl. 92710.; Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Bp. 1977. 176.). A familiárisok számadáskötelezettségére: Szekfű Gyula: Serviensek és familiárisok. Bp. 1912. 98 skk.; Hóman 239.; Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, é.n. [1947.] 234-235.; Kubinyi 1957. 28., 38.