Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Draskóczy István: Kapy András : egy budai polgár pályája a XV. század elején / 149–189. o.
154 Draskóczy István mozgalomban, mind pedig Nápolyi László oldalán exponálták magukat (pl. olaszok egy része), és ezért életpályájuk kettétört, vagy legalábbis hosszú ideig kegyvesztetté váltak. Sőt, emelkedését épp az említett eseményeknek köszönhette. Rokonai — Tétényi, apósa, sógora - ekkor a lázadókkal szemben a király érdekeiért küzdöttek. 22 Talán az egész rokonság a budai vámagy tisztét betöltő és ezzel a városban, a megyében egyaránt politikai súllyal rendelkező Nassis testvérek famíliájában teljesített szolgálatot (ismertté téve magát Garai nádor előtt is), és mindannyian familiárisként, a főváros körüli harcokban szereztek érdemeket. A jutalom egyiküknél sem maradt el, de legtöbbet a budai polgár, Kaproncai András kapott. Annak, aki csak az 1404-es adománylevelet olvassa, amelyben Zsigmond Tétényt Péter mesternek és általa rokonainak ajándékozta, az az érzése támad, hogy a két személy közül (András és Péter) az utóbbi volt a fontosabb, s a budai polgár csak rokona szeretete miatt kapta meg ezt a települést. A későbbi okleveleknek és az 1405. évi három oklevélnek a fényében megváltozik ez a benyomásunk. Eme okmányok tanúsága szerint András és testvére, Gergely, Péterrel egyenrangú félként vagy éppen tőle függetlenül, önállóan léptek fel az érdekeikért. Ezzel együtt a rokonok tettei egyenlő értékűekké váltak. Amíg 1404-ben a birtokszerző elsősorban Tétényi Péter volt, addig 1405-ben már együtt járultak fejedelmük elé, hogy a kiadvány megerősítését kérjék. Az uralkodó mindkettejük szolgálataira hivatkozott akkor, amikor teljesítette kérésüket. Ugyanezt látjuk más alkalommal is (lásd lentebb). András tekintélyét, megnövekedett jelentőségét mutatja, hogy Zsigmond egy privilégiumában kedves hívének mondta őt, s a budai tanács egy oklevelében „discretus viV'-nek címezte polgártársát. 23 Kaproncai további életpályája szempontjából különösen fontos volt az 1405. március 8-i kiváltságlevélben megadott királyi kegy. Ekkor arra hivatkozva, hogy ő, testvére és sógora, Pál fia Péter nemtelenek, pedig földbirtokuk is van, amit az uralkodótól kaptak adományba, azt kérték, hogy a király ehhez a birtokhoz, Tétényhez nemesítse őket. Zsigmond teljesítette kívánságukat. Az oklevél meglepő, hisz Andrásnak földbirtokhoz jutott, a környék nemeseivel rokonságba került polgártársai még nem gondoltak arra, hogy helyzetüket egy ilyen királyi adománnyal erősítsék meg. ők a birtokkal eme kiváltságolt társadalmi réteg tagjának tartották magukat, és utódaikra környezetük is így gondolt. András finom jogi ismereteire (és talán a polgárnak a mozgó valóság iránti érzékenységére) vall azonban, hogy tudatában volt az öröklött nemesség és a birtokhoz jutás révén megvalósuló lassú nemesedés közötti különbségeknek, ő ezzel nem elégedett meg, hanem privilégium révén igyekezett helyzetét'és földvagyonát megszilárdítani. 24 Ebből a szempontból válik érthetővé az a tény, hogy alig egy hónappal később Zsigmond Tétényi Péter és András kérésére címert ajándékozott nekik és rokonaiknak. ii Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Bp. 1886. 229.; Dl. 64122., Dl. 64124., Dl. 73609., Dl. 64132., Dl. 64144., Dl. 64153., Dl. 71750.; ZSO. II. 3123. sz. "Dl. 64119., Dl. 64121., Dl. 64122., Dl. 73609. a4 Dl. 64119.; Holub József: Az agilisek. (Jogtörténeti tanulmányok IV. Szerk.: Csizmadia Andor.) Bp. 1980. 110. skk.; Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár, é.n. [1947]. 445., 467., 470-472.; Mályusz Elemér: A magyar társadalom a Hunyadiak korában. (Mátyás király Emlékkönyv. Szerk.: Lukinich Imre. I.) Bp. 1940. 325.
