Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.
142 Kállay István járó konvenciós gabonát. Az uradalmi gyűlés a szolgabíróhoz utasította Őket. Az uradalmi gyűlés elé kerültek viszont a bérlők egymással szembeni követelései. 164 1827-ben a Takáts-örökösök „atyjuk testamentumának megsemmisítése mellett" anyai jusson a bőgi szőlőt követelték. Az ügyet a Kecskén tartandó uradalmi gyűlésre halasztották. Ugyancsak uradalmi gyűlés elé került a Balogh testvérek hasonló követelése. A hagyatéki ügyeket egy közbirtokos és az uradalmi ügyész vizsgálta meg és tájékoztatta róla az ülést. 1838-ban Varga Sámuel abonyi lakos halála után 74 Ft maradt az árvapénztárban. A közuradalom megállapítása szerint mindkét fia is elhalálozott, így (oldalági örökös sem lévén) a hagyaték magszakadás címén a közbirtokosságot, mint földesurat illeti. Ezért azt az utasítást adták, hogy a pénzt ki kell venni a pénztárból, és felét a református, másik felét a katolikus iskola kapja. Varga Sámuel lánytestvére azonban jelentkezett és bebizonyította, hogy a 74 Ft az ősiség alapján őt illeti, ezért az árvapénztár neki fizette ki. 16S 1840-ben egy özvegyasszony előadta, hogy férje néhány évvel halála előtt őt elhagyta és egy másik nővel állt össze. Most a szőlőjét arra hagyta; de az özvegy visszakövetelte törvényes gyermekeinek. Az uradalmi ülés két közbirtokosból, egy ügyvédből, két tiszttartóból és egy ispánból álló deputatiót küldött ki az ügy elrendezésére. A további eljárás ismeretlen, 1842-ben Weisz Jakab abonyi lakos kérte, hogy elhalt anyja Koplaló kocsmai bérletét az ő nevére írják át. A közuradalom engedett kérésének, de a szerződést a feleségével is aláíratták. 1844-ben Andrássy János abonyi plébános engedélyt kért, hogy a paróchia udvarán — mint a virágok barátja — üvegházat építsen, amelyet halála után Andrássy István közbirtokossági direktorra hagy. A kisgyűlés azzal a feltétellel engedélyezte az üvegházat, hogy a direktor annak idején (ha megörökölte) lerontja és az okozott gödröt is behúzatja. 1845-ben Czkal József kötélgyártó levélben kérte vissza atyai örökségét. Az ügy elintézésére az uradalmi gyűlés két közbirtokost küldött ki. 166 Szerződések felbontása esetén ismerték a vinculum fogalmát. 1827-ben Vida János abonyi csárdabérlő kérte bérleti díjának leszállítását. A generális gyűlés ehhez nem járult hozzá, hanem kimondta: ha a bérlő nem fizet, elveszti a kauciót és a 200 Ft vinculumot meg kell fizetnie. Az ügy történetéhez tartozik, hogy Vida letette ugyan a bérletet, de a vinculumot nem fizette meg. 1829-ben Özvegy Lukáts Istvánné előadta, hogy férje a bőgi szőlőt elcserélte Setét Istvánnal egy házért. Setét most a házat vissza akarja venni, ezért az özvegy is visszakövetelte a szőlőt. A kisgyűlés határozata: a szőlő visszaadásának már nem lehet helye, mert azt még az elhalt férje cserélte el. Azért pedig, hogy az elcserélt házban háborgatták, forduljon az illetékes közbirtokos földesúrhoz. 1840-ben az ókécskei prédikátor követelte vissza azt a szérűskertet, ami a földjárandóságához tartozott, de egy jobbágy még 1799-ben elfoglalt. Az uradalmi gyűlés szerint nem kell visszaadni, mert oly sok idő előtt foglalta el az érintett jobbágy, hogy „a visszaadás sok nehézséggel járna". Inkább adtak a prédikátornak egy hold földet. 1841-ben a tószegi bírók bepanaszoltak 164 Uo. 1826. júl. 2. No. 91.; 1827. okt 14. No. 93.; 1840. nov. 15. No. 170.; 1842. febr. 6. No. 11. 165 Uo. 1827. okt 14. No. 90.; 1830. dec. 27. No. 102.; 1833. ápr. 16. No. 24.; 1838. mára 2. No. 6. ,66 Uo. 1840. okt. 18. No. 149.; 1842. jaa 12. No. 6.; 1844. szept 8. No. 106.; 1845. febr. 9. No. 11.
