Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

130 Kállay István Az egyházi állások betöltésének gyakorlatát mutatja az abonyi közuradalom és gróf Nádasdy Ferenc váci püspök között kialakult vita. l&25-ben elhalálozás révén megürült a tószegi plébánia. A püspök levélben kérte a közbirtokosságot, hogy „az eddigi szokás szerint" három alkalmas személyt jelöljön. Az uradalmi gyűlés azonban — a három pályázó közül - csak egy személyt (Bogyay Ferencet, egy közbirtokos fiát) jelölt, „aki a verség szerént való atyafiság miatt is tekintetet érdemel". A püspök nem értett egyet ugyan azzal, hogy csak egy személyt jelöltek, a békesség kedvéért mégis kinevezték Bogyayt administrátornak. A kisgyűlés a püspök kifogására azt felelte, hogy helytelen az eddigi gyakorlat (ti., hogy három személyt praesentáljanak), mivel az egyházi és világi törvények szerint a patronusnak joga van egy személyt jelölni. Ennek értelmében kérték Bogyaynak az investiturát. A püspök hosszú — több hónapos — hallgatás után sem adta azonban meg a canonica investitiot, amire válaszul a közuradalom a tószegi patronátusról teljesen lemondott, „azt minden jussaival és szabadságával együtt a püspökségnek adta át". Egyúttal tiltakozott az ellen, hogy a püspök a canonica visitatiora vonatkozó utasításában olyan kérdéseket tett fel, hogy mennyi a földesúr birtoka, maga kezeli-e vagy tiszteket tart. A közbirtokosság szerint ez a haza törvényeivel és törvényes szabadságaikkal ellenkezett. E tiltakozás, de különösen a jus patronátusról való lemondás arra indította a püspököt, hogy mégis megadja Bogyaynak az investiturát, fenntartva azonban követelését, hogy a jövőben mindig három jelöltet kell állítani. A közbirtokosság megköszönte a kinevezést, de nem fogadta el a három jelölt állítására tett észrevételt. Három évvel később (1825-ben) - talán a vita folytatásaként — a püspök a dézsmabérlet emeléséről levelezett a köruradalommal, amely „minden templom szolgáinak választási jussát" magának tartotta fenn.

12 2 Ugyanígy a közbirtokosságra nehezedett az iskolák létesítése és fenntartása, a tanítók alkalmazása és fizetése. 1818-ban a tószegi plébános kérte, hogy a gyermekek tanítására egy oskolát építsenek. A közgyűlés a helybeli bírákat bízta meg, „hogy az iskolát még az idén állítsák fel. A plébános pedig sürgesse a bírákat''. Abony mezőváros lakói nem elégedtek meg gyermekeik addigi tanításával, és 1823-ban a rossz tanítás miatt a közgyűléshez fordultak panasszal. A eongregatio intette a kántortanítót, hogy —kötelessége szerint - vagyen fel két segédtanítót. „Hogy semmi akadály ne legyen, a város a másik iskolát minden szükségessel lássa el" — mondták. 1836-ban az abonyi református egyház jelentette, hogy a gyermekek száma megnőtt, ezért külön lányoskolát kellene építeni. Ehhez a református templom mellett telket kért. A közgyűlés a református rector lakásával szembeni telket adta erre a célra.

12 3 D) Bíráskodás A közbirtokosság földesúri joghatóságot gyakorolt. A kisebb létszámú közuradalmakban - Hanusfalva, Tiszolc, Szullyó (Trencsén m.) - a közgyűlés a meghívott legale testimoniummal együtt sedes dominalisndk nevezte magát. Ilyenkor az ülésen az alispán 121

01, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. téteL 1825. jún. 22. No. 95.; júl. 3. No. 103.; szept 4. No. 124.; szept 29. No. 128, 139.; nov. 27. No. 156.; 1828. máj. 11. No. 36.; 1841. jan. 17. No. 11. I19

Uo. 1818. ápr. 19. No. 5.; 1823. ápr. 24. No. 8.; 1836. ápr. 24. No. 38.