Levéltári Közlemények, 54. (1983)
Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.
124 Kállay István számadást vezettek, amit a közgyűlés által kiküldött commissio revideált. Előfordult, hogy az elhalt bíró feleségétől követelték az elmaradt számadásokat. De kötelessége volt a falusi bírónak, hogy a hozzá érkező megyei végzésekről, parancsolatokról a közuradalmat táj ékoztassa .* ° ° Ellentétben a bíróval, a jegyző konvenciós alkalmazott volt, esetleg földhasználatot, szállást, valamilyen kedvezményt kapott. Az 1821 októberi abonyi kisgyűlés „nyavalás volta miatt" letette a főjegyzőt; munkáját az aljegyző vette át. A két fizetést összetették, két egyenlő részre osztották, hogy az aljegyző többet kapjon. A főjegyző címét megtarthatta. 1823-ban a tószegi jegyző elleni panasszal, aki a pénztárból többször pénzt csalt ki, a szolgabíróhoz fordultak. Ha a jegyző a „lakosság közbizalmát elvesztette", hivatalától elmozdították. 101 Vannak egyéb községi alkalmazottak is, akiket az uradalom tartott. Ilyen pl. Abonyban a bakter, aki éjjel járta a várost és bizonyos helyeken az órákat kiáltotta. Az uradalmi alkalmazottak egyes esetekben a községieket pótolták. „Minek utána semmi pénzbeli költségekre az adózó népet se nem illik, se nem lehet kényszeríteni, azért a csőszök fizetése és tartása ennek utána is az uradalomnál meg marad" — mondták a közbirtokos urak. Van példa viszont arra is, hogy kisgyűlés kötelezően írta elő a községnek, hogy csikóst fogadjon. 1821-ben az abonyi kisgyűlés megállapította, hogy az uradalomnak szüksége van egy hajdúra. Amíg alkalmatos legény nem akadt, az abonyi városbírónak kellett volna egy városi polgárt naponta reggel 8 órára a direktor vagy a vicedirektor úrhoz küldeni. A következő kisgyűlés azonban ezt a határozatot függőben tartotta, mivel „illetlen és törvénytelen, hogy egy városi polgár naponta a direktornál megjelenj ék "} ° 2 2. Közadó A közbirtokosság közreműködött az állami adókkal kapcsolatos összeírások készítésében, az adók kivetésében, támogatta a megyei szerveket a beszedésben. A hivatalos út ebben az esetben is az volt, hogy az alispán kereste meg a compossessoratust, ha adóügyi kérdés adódott. Ez történt pl. 1822-ben, amikor az alispán levelet írt az abonyi uradalomnak a rendek által felajánlott önkéntes segedelem ügyében. Az uradalomra a felajánlásból - a pénzösszegen felül — 18 újonc esett. A kisgyűlés állásfoglalása szerint itt önkéntes felajánlásról (liberum oblatum) van szó, amit nem lehet az uradalomra kivetni. A direktor körlevélben kereste meg a földesuraságokat, hogy mit akarnak felajánlani. A helységekben megtiltották a verbunkozást addig, amíg a szolgabírótól nem jön válasz, hogy ki fizeti a költségeket. A helységek számadásában ilyen tételt az uradalom nem fogadott el. A körlevélre a földesuraságok nem válaszoltak. így a kisgyűlés megkereste a szolgabírót, hogy privatim tárgyaljon velük. Az újoncozást az uradalom nem ellenzi, csak nem lehet, hogy „ezzel a lakozó nép terheit növeljék." Ugyanezt írta a közbirtokosság az alispánnak 100 Uo. 1817. jan. 19. No. 6.; 1824, ápr. 24. No. 9-10.; 1846. aug. 30. No. 93. I01 Uo. 1818. máj. 20. No. 1.; 1819. aug. 1. No. 2.; 1821. okt. 28. No. 7.; 1823f. mára 9. No. 4.; 1844. nov. 17. No. 135. 103 Uo. 1821. máj. 27. No. 16.; aug. 12. No. 6.; 1823. ápr. 24. No. 7.; 1824. máj. 2. No. 7.
