Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

116 Kállay István rezni, hogy ott vendégfogadót építsen. A kocsmáitatás érdekében kötelezte a szőlősgazdákat, hogy boraikat Szent Márton nap után a kocsmabérlőknek adják el.

76 Az őrletés jogát rendszerint bérbeadták. A közbirtokosság pontos nyilvántartást vezetett malmairól, az ott levő eszközökről és anyagokról. Előfordult, hogy valamelyik közbirtokosnak saját malma is volt, mint pl. Ragályi Tamás perkupái közbirtokossági igazgatónak.

77 A mészárszék bérlő legfőbb feladata volt, hogy a lakosságot \ó hússal lássa el. Erre ügyelt a mészárszék-igazgató, a hanusfalvi közbirtokosságnál pl. Szirmay Károly. Előfordult, hogy a mészárosok a bérleti díjat nem a közösségnek, hanem az egyes közbirtokosoknak fizették. Ilyenkor az összeget a közös pénztárba fizettették be. 1824-ben az abonyi közgyűlés a székárendás szerződését azzal a feltétellel hosszabbította meg újabb hat évre, hogy földjeit három vetésforgóra osztva, egyet mindig parlagon hagy, az uradalmat jó hússal látja el, és legényeire szorgosan ügyel, hogy jó mértéket használjanak.

78 A téglaégetést a közbirtokosság többnyire maga kezelte, de előfordult, hogy egyegy kemencét kedvezményként a jobbágyoknak engedett át. Ilyen esetben szigorúan ellenőrizték, hogy a téglaégetést valóban saját célra gyakorolják. 1822-ben pl. visszavették az ókécskeiektől az égetést, mivel nem saját, hanem egy-két gazdagabb lakos céljára használták. A téglaégetés díját a közgyűlés szabta meg. 1824-ben pl. 1000 tégla után fél véka kétszerest és 3 Ft-ot, 1000 vályog után 1 Ft 30 kr-t szedtek. A vályogverő helyet a közbirtokosság jelölte ki. 1827-ben a közbirtokos urak észrevették, hogy Hanusfalva mezőváros lakói mészkövet bányásztak saját égetésre. Ezzel nemcsak az uradalomnak okoztak kárt, hanem jogait is megsértették; félő, hogy jogot formálnak a mészkő bányászásra. A közgyűlésen jelen levő törvényes bizonyságot (testimonium legale) kérték fel, hogy az ügyet kivizsgálva a visszaélést ünnepélyesen tiltsa meg. Ennek azonban nem sok foganatja lett, úgyhogy 1832-ben a bérbeadás mellett döntöttek.

79 A vasárjövedelmeket legtöbbször bérbeadták. A bérleti feltételeket és díjat a közgyűlés hagyta jóvá. Hanusfalván pl. 1793-ban árverés útján, három évre, évi 300 Ft-ért. Ezzel tehermentesítették a kapitányt, aki eddig a jövedelmet kezelte. 20 évvel később 337 Ft volt a bérleti díj. 1815-1821 között a vásári jövedelem 2060 Rft volt, ez került a közgyűlésen felosztásra.

80 76 OL, P 980. (Bíró család) Capsa E. 1. 1761. ápr. 20. OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel. 1821. máj. 27. No. 8.; 1822. ápr. 25. No. 6. 77

OL, Ragályi család levéltára (P 1700.) 7. tétel 1847. febr. 27. 7

*OL P 89. (Dessewffy család) 11. tétel. 1813. máj. 25. No. 6.; 1821. jún. 7. No. 6.0L,P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel. 1824. ápr. 24. No. 26. 89. (Dessewffy család) 11. tétel. 1827. szept.4.No.5.;1832.okt. 15. No. 5. 79

OL, P 2. (Abonyi közbirtokosság.) 12. tétel. 1822. júl. 28. No. 3.; 1824. ápr. 24. No. 14. 80

OL, P 89. (Dessewffy család) 11. tétel. 1793. mára 4-5.; 1813. máj. 25. No. 7.; 1821. szept. 3. No. 2.