Levéltári Közlemények, 54. (1983)

Levéltári Közlemények, 54. (1983) 1–2. - Kállay István: A nemesi közbirtokosság / 101–147. o.

A nemesi közbirtokosság 105 A következő lényeges kérdés annak tisztázása, hogy kit tekintettek közbirtokosnak, ki lehetett compossessor. Már Huszty hangoztatta

23 - a közös jövedelemből való proportióról szólva —, hogy nem minden, hanem csak a legitimus birtokos részesedik. Legitimus szerinte az, aki öröklés, inskripció, vétel vagy adomány (successio, inscriptio, emptio, donatio) révén birtokol. További különbségtétel, hogy az emptio révén curia vagy jobbágyi sessió van-e birtokában. Ki vannak zárva a közbirtokosok közül a jobbágyok (per compossessores coloni non intelliguntur), a bérlők (arendatores) és a szerződésesek (precarii)

2 4

. A legitimus compossessor legtisztább megfogalmazását Kelemen adja. E szerint törvényes közbirtokos az, aki jogát jelenleg (actualis), legkevesebb egy éve megszakítás nélkül békében — per, bírói tiltás, ellentmondás útján nem háborgatva - (pacificum), nem alattomban vagy szerződéssel (publicum et manifestum) és másokkal együtt (símultaneum) gyakorolja. Kelemen szerint a zálog és bérlet címén gyakorolt telek is proportio alá esett.

25 Lényegében ugyanezt ismétli meg Georch is törvényes közbirtokosnak tekintve, aki nyilvánvalóan, békében, közösen birtokol és jelenleg, együttesen használ (bona manifesta, pacifice, et communiter possident, eaque actualiter et simultanea usuant). A különleges kiváltságok (pl. külön kocsmáltatási, malom stb. jog) után nem kell részt adni. Georch vezeti be a reális birtokos fogalmát, vagyis nem azt kell nézni, hogy kinek kellene birtokolni, hanem, hogy a valóságban ki birtokol (non id consideratur, quod quis deberet possidere, sed quod actu possidet). Hangsúlyozza, hogy a beltelkek után történik a közös jövedelmek felosztása, a proportio viszont nem érintheti a beltelkek divisióját (aliud enim est institutum ad divisionem, aliud ad proportionem). Ha tó'zsgyökeres örökséget (radicalis haereditas) keresnek az egyetemes javakból, a községen belüli birtoknak megfelelő rész jár a maradék jövedelemből. Georch lehetőnek tartotta, hogy ha valamely közbirtokos a közös telekből nagyobb földterületet magához ragadott, betelepített és sok évig egyedül birtokolt, azt nála hagyják. Még az ottani épületek sem estek proportio alá.

26 A közbirtokosságok tagjainak vizsgálata eloszlatja azt a legendát, mintha a compossessorok kizárólag a köznemesek közül kerültek volna ki. Az abonyi közbirtokosságban a XIX. század elején ott látjuk az Almássy, Andrássy, Erdődy, Eszterházy, Dessewffy, Festetics, Orczy, Révay, Radvánszky és Vigyázó, a század közepén a Hunyady, a Pongrácz és a Szápáry, a XX. század elején ezeken kívül még a Beliczey, Gaál, Harkányi családot. A többi abonyi közbirtokos valóban a köznemesség soraiból jött. Ilyen a XIX. században a Balogh, Baternay, Bentsik, Bogyai, Halassy, Horváth, Jeszenszky, Kiss, Korodi, Kutsera, Kozits, Nagy, Néppel, Paul, Perky, Rutkay, Sivó, Sohar, Taliány és Tassy, a XX. század elején - a fentieken kívül - az Altman, Háy, Szánthó, Szijj és Temesközy család.

27 Előfordult, hogy nemesi közbirtokos szabad 2 3

Huszty: i. m. Liber II. Tit. LXVI. 10. § 274. p. 34

Uo., Liber II. Tit. LXVI. 13. §. 271., 275. p. 2 'Kelemen: i. m. Liber IL Caput XVIII. 233. §. 433. p. 16 Georch: i. m. Liber II. 442-443. és 445. §. 347-350. p. 27

OL Abonyi közbirtokosság. (P2.) 12. tétel. Közgyűlési jkv. 1817. jan. 19.; máj. 25.; 1822. ápr. 24.; 1855. ápr. 24.; 1863. ápr. 24.; 1909. szept. 29.